A babák kultikus szerepe, és a gyermeki világgal való összekapcsolódása a mai Japánban is élô jelenség. A leányok napja, a harmadik hó harmadik napja, a cseresznyevirágzás ideje, a babák ünnepe Japánban. Minden kislány egy lépcsôzetesen felépített, piros drapériával letakart emelvényen helyezi el a szigorúan meghatározott szerepű babákat, s az elrendezés is a hagyományokat követi.

Adatok arról, hogy e keleti országban a kislányok babával játszottak, s azokat évenként megrendezett ünnepeken ki is állították, már a 8-9. századból találhatók. Az Edo korból (1603-1867) már sok, igen művészi baba is fennmaradt, hiszen a lányok ünnepén kiállított babák gyakran több generáción keresztül kísérik a családok életét.

Egy teljes készletnek legalább 15 babából kell állnia, s ezek hagyományos japán öltözetet viselnek. Legfontosabbak a császár és a császárné ülô alakjai, melyek az emelvény legfölsô szintjén foglalnak helyet. A drapéria vörös színe a babák öltözetén is visszatér. Az alsóbb szinteken udvari méltóságok, miniszterek, udvarhölgyek és zenészek helyezkednek el, szigorúan megszabott társadalmi hierarchia szerint. A legalsó szint a pórnépé, a szegényeké. A figurákat finoman megmunkált bútorok, eszközök, kocsik egészítik ki. A babaasztal dísze még a vázákba helyezett bimbózó cseresznyefaág, a nôi jellemvonások szimbóluma.

Az egy hétig kiállított babák elôtt a kislányok új kimonóban megvendégelik barátnôiket, kialakult szabályok szerint énekelnek, játszanak és hagyományos ételeket szolgálnak fel egymásnak.

Egy ilyen babaünnep költôi, gyönyörű ábrázolása látható Akira Kuroszava Álmok című filmjének egyik epizódjában.