A patak csobogott. A Nap f�nye t�ncot j�rt a hull�mokon, ahogy a k�veknek csap�dott az �r�kk�n rohan� v�z. Aun sz�rcs�lve ivott, egyik fej�t lehajtotta, a m�sikkal viszont folyamatosan k�rbek�mlelt. Hisz kedves gazd�ja, Sana� k�rte meg r�, hogy �rk�dj�n felette. Azt pontosan nem tudta, mit akar a l�ny. Csak �llt, �s n�zte a lenyugv� Nap sugarainak j�t�k�t. Meztelen l�b�t beledugta a v�zbe. Megborzongott. Majd nagyot s�hajtott, �s k�r�l-k�r�l pislantva elkezdett levetk�zni. Azt�n belel�pett a v�zbe, �s lassan leereszkedett. Nagyon f�zott, de m�r napok �ta nem f�rd�tt. Vacog� fogakkal kezdett el �szni. A patak sodr�sa k�zel sem volt olyan er�s, mint amilyennek l�tszott. Vize a nyak�ig �rt. Gyorsan megmosta haj�t, majd m�g �szott egy kicsit. Mikor megel�gelte a dolgot, elkezdett Aun fel� temp�zni. A hideg futkosott a h�t�n. �m nem a fagyos v�zt�l. �hesen kutat� tekintetet �rzett mag�n… Egy pillanatig habozott, hogy kim�sszon-e, vagy ink�bb elkezdjen kiab�lni Sesshoumaru ut�n, de azt�n jobbnak l�tta, ha el�bb fel�lt�zik. Siet�sen kapkodta mag�ra ruh�it, �s m�r �pp indult volna, mikor egy er�s k�z ragadta meg a karj�t. Sana� ijedten fordult h�tra. Egy f�rfi �llt el�tte. Sz�r�s mancs�val kem�nyen tartotta. A l�ny idegesen m�rte v�gig, arc�ra bizonytalan mosolyt er�ltetett. K�ts�gbees�s�t csak n�velte, mikor volt szerencs�je megcsod�lni el�sz�r a f�rfi sz�les v�ll�t, majd eg�sz izomt�l duzzad� fels�test�t, mit l�that�an fesz�tett a kit�rni k�sz�l� v�gy. Sejt�s�t beigazoland�, a fick� k�zelebb vonta mag�hoz, er�sen megfogta k�t ujj�val �ll�t, �s k�nyszer�tette, hogy a szem�be n�zzen, mely k�js�v�ran f�rta tekintet�t az �v�be. Azt�n lassan, szem�rmetlen�l m�rte v�gig szeg�ny l�nyt, elid�z�tt keblein, amint tekintete egyre lejjebb v�ndorolt… majd hirtelen szeme vadul visszapattant az arc�ra. Sana� fej�ben eddig sebesen kavarogtak a gondolatok, �m most, mikor megl�tta a f�rfi szem�ben azt az �r�lt szenved�lyt, �s tudatosult benne, mit fog csin�lni vele, hatalm�ba ker�tette egy eddig ismeretlen f�lelem, mely els�p�rte minden megmaradt j�zan gondolatat�t. Felsik�tott. - Sesshoumaru! Sesshoumaru!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sana� �gy �v�lt�tt, mint m�g soha �let�ben. A medveszer� f�rfi, h�r�gve a felindults�gt�l, erre megszor�totta mindk�t karj�t. Sana� f�jdalm�ban vinnyogva pr�b�lt szabadulni. A f�rfi keze m�r elindult, hogy megtaperolja, �m ekkor a l�ny elhallgatott. Ezt igen furcs�nak tal�lhatta, mert h�tran�zett, hogy szembetal�lhassa mag�t egy hossz�, ez�sthaj� f�rfival. Arca �s szeme semmif�le �rzelmet nem t�kr�z�tt. A nagydarab ember bizonytalanul elengedte Sana�t, majd szembefordult a szellemmel. Az mozdulatlanul �llt, �m mikor a f�rfi, m�g mindig h�r�gve, megindult fel�, egyszer�en elhaj�totta, �s m�g a leveg�ben felapr�totta egy energiakorb�ccsal. Mikor a f�rfi darabjai h�tborzongat� puffan�sok k�s�ret�ben f�ldet �rtek, visszafordult Sana� fel�. Sana� t�rde kiss� megroggyant, �gy m�g jobban fel kellett emelnie a fej�t, hogy Sesshoumaru szem�be n�zzen, pedig am�gy is t�bb mint egy fejjel alacsonyabb volt n�la. Nem tudott kiolvasni semmit az aranys�rga tekintetb�l, mely elnyelte �t. Remegve tett egy l�p�st a f�rfi fel�. Alig l�tta m�r a k�nnyeit�l. Megpr�b�lta visszafogni, nem szabad s�rnia! - Sesshoumaru…. Sesshoumaru…! Sesshoumaru fel sem fogta el�sz�r, mi t�rt�nt. Majd len�zett. Sana� �tkarolta a nyak�t, szorosan mag�hoz �lelte. Zokogott, mint egy gyermek, arc�t a nyak�hoz szor�totta. A f�rfi el�sz�r nem tudta, mit kezdjen vele, de azt�n becsukta szem�t, �s egyik kez�t a l�ny h�t�ra tette. �gy �lltak ott n�m�n, mozdulatlanul. Csup�n Sana� s�r�sa t�rte meg a csendet. Mintha… m�g a patak is elhallgatott volna… Hirtelen a l�ny zokog�sa �tadta hely�t a v�z megnyugtat� hangj�nak. Sesshoumaru zavartan pislogott k�rbe. Majd len�zett Sana�ra. Csendes volt... tal�n el�jult… �m m�g mindig er�sen szor�totta. A szellem habozott. Nem mintha nem tudta volna lefejteni mag�r�l a n�t, de olyan g�rcs�sen szor�totta, hogy f�lt, m�g k�rt tesz benne a m�velet sor�n. �gy h�t felemelte a l�ny test�t, �s elment vele. Nagy ugr�sokkal haladt, m�g v�g�l el�rt egy f�hoz. Yaken�rt elk�ldte Aunt. Sesshoumaru le�lt Sana�val a fa t�v�be. A telihold f�nye bevil�g�totta a csillagtalan �jszak�t. �s Sesshoumaru aludt… �desebben, mint valaha. Mikor fel�bredt, �rezte, hogy gyeng�lt a l�ny szor�t�sa. Egyik keze a mellkas�t v�d� p�nc�lra cs�szott. Olyan b�k�sen aludt, hogy nem volt sz�ve fel�breszteni egy �vatlan mozdulattal. Yaken Aun mellett fek�dt, t�k�letesen be lehetett m�rni hortyog�s�r�l a pontos hely�t. Sesshoumaru len�zett az id�k�zben mell� cs�szott l�nyra. Nem sokat tudott az emberekr�l, de elk�pzelhetetlennek tal�lta, hogy az a f�rfi ott, a patak ment�n annyira elvesztette a fej�t. Az a vads�g, amit a szeme t�kr�z�tt… Nem �rtette. Nem mintha nagyon megn�zn�, milyen lak�i vannak a falunak, melyet �pp porr� z�z, de abban biztos volt, hogy l�tott m�r Sana�n�l szebb n�t is. R�n�zett a felkel� Nap f�ny�ben szinte k�ken csillog� hajra, mely eg�szen a l�ny combj�ig omlott le, figyelte szem�ld�ke kecses �v�t, �s nem �rtette. Hiszen gyermek m�g! B�r sz�p, ar�nyos alakja van, melyre igaz�n nem lehet azt mondani, hogy kisl�nyos, �m a teste oly pici, annyira t�r�keny… Sesshoumaru halv�nyan elmosolyodott erre a gyeng�d cseng�s� sz�ra. T�r�keny. Igen. Az. De a szeme… v�gtelen b�lcsess�get �rasztott… az a sz�rke szemp�r, melynek csillog�sa oly komoly kifejez�st k�lcs�nz�tt a l�ny finom vonal� arc�nak… Sana� ezenk�zben lassan felfedezte, hogy valami puha �s meleg helyre ker�lt. F�ld�nt�li nyugalom sz�llta meg. Egy pillanatra. Mert hirtelen olyan kellemetlen�l �rezte mag�t… mintha… nem lenne minden rendben. Kinyitotta a szem�t. El�sz�r arra gondolt, s�lyos probl�m�i vannak a l�t�ssal… �m… v�g�l, mikor a jelen�s r�n�zett, el kellett fogadnia a lehetetlent. Hogy Sesshoumaru karjaiban aludta v�gig azt az �jszak�t… de, milyen �jszak�t? Nem igaz�n eml�kezett, mi�rt kellene k�sz�netet mondania a f�rfinak. �m miel�tt olvadozni kezdett volna tekintet�nek s�rga t�z�ben, bel�has�tott egy eml�k. Felki�ltott, szinte l�tta mag�t, amint talpra ugrik, �s elh�tr�l. Hirtelen �szbe kapott, sz�gyenkezve hajtotta le fej�t. Kiss� zavartan suttogta el azt a k�sz�n�m�t, melyet a helyzet megk�v�nt t�le. Majd sarkon fordult. Egyenesen kelet fel� n�zett. Haj�ba belekapott a sz�l, h�tracsapta. Yaken id�k�zben fel�bredt, �s most �rtetlen�l pislogott hol ur�ra, hol a l�nyra. „Sesshoumaru… Nem felejtem a seg�ts�ged…” Sana� �tkarolta mag�t karj�val. „De azt a f�rfit sem.” Sesshoumaru lassan f�l�llt, �s elindult a n� fel�. Sana� h�tra fordult, r�n�zett, �s � meg�llt. Tisztes t�vols�gra t�le. Ahogy tekintet�k �sszekapcsol�dott, �rezt�k a k�zt�k fesz�l� er�s k�tel�ket. Sana� lassan elford�totta fej�t. Sesshoumaru oldalra fordult, �s elindult. Mert hi�ba a m�r szoros kapcsolat. A faji k�l�nb�z�s�gek miatt k�zt�k t�tong� szakad�k imm�r s�lyosbodott egy fallal, melyet Sana� vont fel hirtelen maga k�r�. Egy fallal, melyen f�rfi �t nem hatol soha.