- Menj, keress magadnak ennival�t egyed�l! –Sesshoumaru nyugodtan ment tov�bb. Sana� elmosolyodott. Halkan megjegyezte: - Igenis! A l�ny felpattant Aun h�t�ra, ahov� Yaken is felkapaszkodott, sokkal ink�bb ura parancsol� pillant�s�nak hat�s�ra, mint saj�t akarat�b�l. Addig rep�ltek, m�gnem egy sz�nt�f�ld sz�l�re �rtek. Aunt otthagyt�k az erd� sz�l�n. Sana�, nem t�l messze hozz�, let�rdelt, �s leszedegette a m�r �rett dinny�ket. S�t, n�h�nyat m�r elkezdett enni. Gyorsan mozgott, nem akarta, hogy �szrevegy�k. - Yaken, rendesen �rk�dsz, ugye? –sz�lt r� a neki h�ttal �ll�, �s l�that�an igencsak gondolataiba m�lyedt b�kaszellemre. Az nem v�laszolt, de lehet, hogy nem is lett volna r� ideje. Hirtelen a semmib�l ugyanis egy hatalmas, feh�r toll ker�lt el�, rajta pediglen egy n� �lt. Yaken felki�ltott. Majd dadogva k�zelebb h�z�dott Sana�hez. - T-te?! - Hmm… Sesshoumaru rosszul tette, hogy mag�ra hagyta a t�rsait… A Hold megvil�g�totta a tiszt�st. Ezernyi csillag pettyezte a fekete eget. Sesshoumaru beleszimatolt a leveg�be. „Megv�ltozott a sz�l illata…” - Sesshoumaru nagy�r! Nagyuram! –Yaken kifulladva �llt meg ura el�tt. –Sana�t… elrabolt�k –lihegte, majd r�gt�n r�t�rt a magyar�zatra, mikor m�r kapott leveg�t –Az a Kagura nev� n�, Naraku ivad�ka, egyszer csak el�t�nt a semmib�l, �s… --de nem folytathatta, mert egy nyugodt, ismer�s hang v�gott szav�ba. - K�rlek ne agg�dj, Sesshoumaru nagy�r –a megsz�l�tott, szolg�j�val egyetemben, a hang ir�ny�ba kapta fej�t, ahol pedig nem m�s t�rdelt, mint egy feh�r p�vi�nbund�s f�rfi, feje f�l�tt pokoldarazsak z�mm�gtek. –Ha meghallgatod �hajom, �ps�gben visszakapod a Sana� nev� l�nyt. - Naraku… ez�ttal mit akarsz? –Sesshoumaru gyanakodva m�regette, term�szetesen az unott nyugalom �lc�ja m�g�l. - Semmi k�l�n�set… el�g, ha meg�l�d nekem Inuyashat. - Ennyit f�radt�l… –vonta fel szem�ld�k�t a szellem –csak ez�rt? –�s egyetlen eleg�ns mozdulattal lemetszette a p�vi�n-fejet. A test sz�tporladt, l�that�v� t�ve egy madzaggal megk�t�z�tt fab�b�t. Yaken d�bbenten b�mult r�. - Ez… ez egy b�b�… - Azt hitte, hogy �n, Sesshoumaru, egy… --itt kicsit megakadt, �s felr�mlett el�tte egy ez�st f�nyfolyam- egyszer� haland� n� kedv��rt… --itt meg esz�be jutott, hogy soha nem gondolt arra, Sana� n�, de hamar t�ll�pett f�l�tte –teljes�tem a k�v�ns�g�t? - Sesshoumaru nagy�r, akkor most mag�ra hagyod Sana�t? –Yaken �vatosan tette fel a k�rd�st. �m f�lelme alaptalannak bizonyult, ura nem lett d�h�s, vagy legal�bbis nem mutatta. Sesshoumaru sz�tlanul megfordult, �s beleveszett a hom�lyba. - Sesshoumaru nagy�����������r! Most hov� m�sz, Nagyuram? –ki�ltott Yaken, �s ut�na rohant. Sana� hirtelen �bredt. K�r�lpislogott. Egy fah�zban volt, mellette gyertya vil�g�tott. Hmmm… bizony�ra elvesz�tette az eszm�let�t, mikor az a Kagura elragadta. - �, fel�bredt�l… Sana� a hang ir�ny�ba fordult. Egy fi� �lt az egyik sarokban. Mellette egy l�ncra er�s�tett sarl� fek�dt. A l�ny v�gigm�rte. Majd fel�llt, �s a bej�rathoz ment. - Jobb, ha nem m�sz ki –tan�csolta a fi�. - Vissza kell mennem –azzal Sana� sz�th�zta a falat. A d�bbenett�l egy pillanatra megdermedt… majd borzadva �sszez�rta az „ajt�t”. Le�lt a fi� mell�, aki kin�zett a r�seken. - Most m�r �rted, ugye? Ha kim�sz, sz�tt�pnek. Sana� a kint tolong� szellemekre gondolt. Megborzongott. Egy ideig n�m�n �ltek. V�g�l a n� t�rte meg a csendet. - Mondd, mi a neved? T�ged is elraboltak? - �n �rizlek t�ged. Sana� �lla leesett. Na ne! Mi�rt pont egy gyerek? Fanyarul elmosolyodott, �s nagyot s�hajtott. Ak�r el is mehetne. Ha azt tenn�, amit a m�ltkor… Nem! Ki tudja, tal�n meg�ln� vele a fi�t… - Nagyuram, mit sz�nd�kozol tenni? Sesshoumaru meg�llt. De nem az�rt, hogy lecsapja Yakent. - Itt van Naraku kast�lya –mondta a semmit f�rk�szve. Pontosabban, volt ott p�r fa… egy k�t szikla… na meg rengeteg f�. Yaken k�zelebb l�pett ur�hoz. - Nos, �n nem l�tom, de… Ekkor megremegett a leveg�. �gy hull�mzott, mint forr� ny�ri napon a homokos s�ks�g f�l�tt. S�t, m�g jobban. Sistergett, majd megsz�nt a t�r, hogy �tadja hely�t egy m�siknak… melyben a f�szerepl� nem a f� volt, hanem egy palota. - Megny�lt a v�d�pajzs? –Yaken h�traesett ijedt�ben. Ellenben Sesshoumaru nyugodt magabiztoss�ggal l�pett be az udvarra. - Sz�nd�kosan kisziv�rogtattad a szagodat… Hogy idecsalj vele engem, Sesshoumarut. - Egy egyszer� megh�v�… nem lett volna el�g –hallatszott a Sesshoumaru�hoz hasonl�an nyugodt, �s jeges hang. –Term�szetesen a l�ny, akit keresel… nincs itt. Mindenesetre a kast�lyt k�r�lvev� gonosz aur�ban… egy pillanatig sem lett volna k�pes l�legezni… A l�nyt a kast�lyon k�v�l tartom fogva… ne agg�dj �rte. - Naraku. Ugye az�rt r�j�tt�l m�r, hogy nem Sana�t j�ttem megmenteni? –Sesshoumaru t�nyleg �gy n�zett ki, mint akit nem �rdekli a l�ny sorsa. S�t, komolyan gondolta, amit mondott. - Igen… tudom, hogy nem szereted, ha parancsolnak neked. Az, hogy nem fogod meg�lni Inuyashat… a l�nyt sem keresed meg… �s hogy el�sz�r elj�ssz meg�lni engem, Narakut… sz�momra nyilv�nval� volt. –Naraku m�g �nmag�hoz k�pest is lassan besz�lt. Sesshoumaru csak most j�tt r�, mi is volt a f�lszellem terve. �rezte haragj�t magasra csapni… de elnyomta, �s nem mutatta. Nyugalom, mindenekfelett! - Ide akart�l csalni, nem igaz?... A sz�nd�kaidat majd k�s�bb megvitatjuk –Sesshoumaru megropogtatta kezeit. –M�r ha akkor m�g �letben leszel. - Kukuku. Sesshoumaru nagy�r… megtisztel�, hogy m�gis megl�togatt�l engem –Naraku lejjebb hajtotta fej�t, �s elmosolyodott –�n, Naraku, m�lt� fogadtat�sban foglak r�szes�teni… Naraku teste megv�ltozott, meglehet�sen nagy lett, hat, karmos-t�sk�s karral. A p�vi�n bunda h�tracsap�dott. Csup�n a fels�teste volt emberi. L�bak helyett barna, v�ltoz�kony t�megre t�maszkodott. Sesshoumaru f�ln�zett a f�l� tornyosul� alakra. - Naraku… Teh�t ez az igazi alakod… - Az igazi alakom… --Naraku elgondolkodni l�tszott –Nem, ez az alak…. M�g �talak�t�s alatt �ll –mosolygott a l�ny. Majd lecsapott, pontosan Sesshoumarura. � k�nnyed�n ugrott f�lre. - �h. Teh�t a c�lod az �n �letem megszerz�se. Sana� felh�zta t�rdeit, �ll�t r�juk ejtette. - Hmmmm… Sz�val nem eml�kszel semmire, Kohaku? - �gy van –a fi� kib�mult a szellemekre. Arca szomor� maszkk� v�ltozott –Mindent elfelejtettem. –Sana� megsajn�lta. F�lre ford�totta fej�t, �s megpr�b�lt a szem�be n�zni, de nem j�rt sikerrel. - Van valami, amire nem akarsz eml�kezni… err�l van sz�, ugye? - Heh? –Kohaku v�gre r�n�zett. Sana� megragadta az alkalmat, h�tha a fi� megb�zna benne… - Tudod, mikor m�g fiatalabb voltam, mint te most, a sz�leimet �s a b�ty�mat egy nap bandit�k t�madt�k meg… �s mindenkit meg�ltek. Sokat gondolok r�juk… �s olyankor mindig f�j a sz�vem… de ez nem rossz. Hirtelen Kohaku megdermedt, majd odacsusszant a gyerty�hoz, �s elf�jta. - Mi az? –d�lt Sana� el�re. - Hallgass! Sana� meglep�d�tt. Na sz�p… mindketten kib�multak az ablakokon. Odakint h�rom ember �llt. Egy szerzetes, �s k�t n�. Sana� �sszeh�zta szem�t. Az egyik egy papn�… Az, akinek a h�t�n egy hatalmas bumer�ng volt, el�r�bb l�pett. - Kohaku, odabent vagy? Sesshoumaru nyugodtan v�rta a k�vetkez� csap�st. Ami hamarosan meg is �rkezett. Erre � el�r�ntotta a Toukijint, egyetlen csap�ssal lev�gva a fel� k�gy�z� r�szeket. - Naraku, egy olyan semmirekell� szellem, mint te… meg sem karcolhat engem, Sesshoumarut. A v�lasz egy vid�m „kukuku” volt. A lev�gott darabok �ssze�lltak, �s r�kulcsol�dtak Sesshoumaru bok�j�ra. �jabb v�gtagok sz�guldtak fel�, �s � nem foglalkozott a r�tapadt cs�kev�nnyel, hanem lecsapta a fel� tart� ny�lv�nyokat… M�r sok darab hevert Sesshoumaru k�r�l, mikor a harc megint abbamaradt. A cs�kev�nyek recsegve mozgol�dtak a szellem l�bai k�r�l. - Naraku! �gy t�nik, a kast�ly falain k�v�lre figyelsz. - Sesshoumaru nagy�r, t�bb� m�r nem harcolhatok veled kedvemre. A te, t�k�letes szellem hatalmadat felfalom. Mindez hozz�ker�l ehhez a Narakuhoz. –Sesshoumarura r�vetett�k magukat a lev�gott r�szek, �s elkezdt�k k�rbecsavarni. Sesshoumaru csak n�zte, nem tett ellene semmit, amint a nyaka k�r� csavarodtak. Yaken fedez�k�b�l el�l�pve felki�ltott. - Ajaj, Sesshoumaru nagy�r! Ah….. ezek….Hirtelen rossz h�rek, Sesshoumaru nagy�r! -A kis szellem el�r�bb l�pett, �m egy kocs�ny el�ker�lt, �s fel� k�zeledett. Yaken meg�gette a botj�val, �m csak annyit �rt el, hogy imm�r egy �tforr�sodott alak �ld�zte. Ek�zben a r�szek m�r meg�lltak, majd hirtelen teljesen ellept�k Sesshoumarut. A nagy, alaktalan t�meg most l�ktetni kezdett… mintha lassan �tpump�ln� a szellem energi�it Narakuba, aki �lvezettel v�rt. M�r a f�lszellem t�bb helyen is r�csatlakozott egy-egy ny�lv�nnyal a hull�mz� burokra, olyan hat�st keltve, mintha sz�v�sz�llal akarn� felsz�rcs�lni az er�t… Sesshoumaru �rezte, hogy Naraku meggy�ng�l… mintha az �ccse hangj�t is hallotta volna. Kihaszn�lta az alkalmat, �s kiv�gta mag�t. - Sesshoumaru nagy�r! –Yaken alig b�rta visszafojtani �r�mk�nnyeit. Sesshoumaru r�l�pett egy kocs�nyra, elmosolyodott, majd r�n�zett ellenfel�re. - Naraku… A h�sod, mi k�rbevett, pajzsk�nt v�dett Inuyasha Sz�lv�g�j�t�l. - F�lre! �n fogom meg�lni Narakut! –Inuyasha agressz�ven b�tyja fel� fordult, de az�rt vigy�zott, hogy tartsa a tisztes t�vols�got, �s hogy ne ford�tson h�tat Narakunak. - Ez az �n pr�d�m… -Sesshoumaru ellentmond�s nem t�r�en emelte feljebb kardj�t. - Keh! K�nnyed�n r�szed t�ged mindig! Sesshoumaru tekintete, melyet �ccs�re vetett, lass� k�nhal�lt j�solt, �m hirtelen megremegett a f�ld. Naraku teste a magasba lend�lt, a fiv�rek f�l� tornyosulva. - Elnyellek mindkett�t�ket! - Mi!? --Inuyasha idegesen rezzent fel�. - Nesztek! –Naraku nevetve d�f�tt fel�j�k sz�mtalan kit�remked�s�vel. �m a testv�rek k�nnyed�n f�lreugrottak. Na j�, Inuyashanak jelent�sen nehezebb volt a leveg�ben ide-oda suhan� b�tyj�n�l. - Nem vagytok k�pesek kit�rni a t�mad�saim el�l �r�kk�. –Naraku kuncogott. - Igaz�n vicces vagy! –Inuyasha hirtelen h�trafordult, �s egy er�teljes suhint�sa nyom�n a l�ba el�tt f�ldbe d�f�d� darabok semmiv� foszlottak. Sesshoumaru sz�tlanul csapott egyet, mire az �t c�lba vev� r�szeket k�k f�ny em�sztette fel. Inuyasha a legk�l�nf�l�bb csataki�lt�sok k�zepette t�madt, m�g b�tyja hangtalanul, a leveg�ben lebegve irtotta a r� t�mad� cs�kev�nyeket. Mi tagad�s, remek p�ros voltak… V�g�l Inuyasha egy hatalmas csap�ssal eltal�lta Naraku als� test�t, amelyb�l a r�szek eredtek. Ez sz�tesett, a f�lszellem fels�teste pedig a f�ldre hullt. Inuyasha ism�t t�madott. - Ez a v�ge! –�m, legnagyobb megd�bben�s�re, Sesshoumaru egy pillanat alatt mellette termett. - Mondtam neked, hogy ez az �n pr�d�m. - Mi?! –Inuyasha teljesen led�bbent, Sesshoumaru pediglen egyetlen er�teljes csap�st m�rt ellenfel�re. A k�k f�nycs�v�k Naraku test�be v�gtak, �s � felny�g�tt. Egy ideig megpr�b�lkozott az ellen�ll�ssal, �m v�g�l elt�nt egy s�t�t f�stfelh�ben. Inuyasha�k h�tr�bb sz�kkentek. - M�rgesg�z! –A f�lszellem sz�ja �s orra el� tartotta csukl�j�t. Majd a fekete f�st egy sz�lt�lcs�rben f�lemelkedett, mellette a pokol darazsai z�mm�gtek. Sesshoumaru k�vette tekintet�vel. A teret egy hang t�lt�tte be, mintha csak a fej�kben sz�lalna meg. - Sesshoumaru nagy�r, k�rlek bocs�ss meg nekem m�ra. –A f�st a darazsakkal egy�tt f�l�tt�k lebegett. Olyan hang hallatszott, mint mikor k�t krist�lypoh�r �sszekoccan. Sesshoumaru nem mozdult, �m v�r�s aura derengett fel k�r�l�tte, haja megemelkedett. - Bolond! Csak nem hiszed, hogy elfuthatsz el�lem! –Sesshoumaru eleresztette haragj�t, szemfogai enyh�n megny�ltak, szeme v�rsz�n� l�mpak�nt vil�g�tott, arc�t, melyen a m�regcs�kok megvastagodtak, d�h�s vicsor torz�totta el. A hang azonban csak nevetett. - Sesshoumaru nagy�r, ahelyett, hogy �tv�ltozol, �s a nyomomba szeg�dsz, fel kellene kutatnod a l�nyt. –a felh� kavargott, �s a hangban volt valami fenyeget�, amit�l Sesshoumaru le�ll�totta �tv�ltoz�s�t, �jra olyan volt, mint amilyennek megszokhattuk… kiv�ve azt az agg�d� kifejez�st az arc�n. A fi� megdermedt. Nem mozdult, mikor a nev�n sz�l�totta a l�ny. Szem�re hom�ly �lt. - Mi a baj? –Sana� agg�dva pislogott r�. H�ttal t�rdelt neki… mintha… mintha valami f�nyt l�tott volna a gerinc�n�l… Inuyasha a szeme sark�b�l �rtetlen�l figyelte b�tyj�t. A hang folytatta. - Sana� most egy szem�llyel van, akit Kohakunak h�vnak –a f�lszellem felkapta fej�t. –Inuyasha tudja, mit jelent ez –Egy utols�, kegyetlen kacaj, �s a kavarg� k�d semmiv� foszlott… a darazsakkal egy�tt. - Kohaku? –megfordult. V�gre! Sana� h�tra h�k�lt. A szeme… Inuyasha eltette a Tetsusaig�t. B�tyj�val egy�tt m�g mindig az eget b�multa. - Elt�nt… �gy �rzem, Naraku teljesen elt�nt. Ezekkel a s�r�l�sekkel hov� mehetett? –Inuyasha testv�re fel� fordult –H�, Sesshoumaru, m�g t�ged is meg lehet zsarolni? Ismered ezt a Sana�t? Sesshoumaru nem v�laszolt. M�g mindig az eget f�rk�szte. „Az�rt rabolta el Sana�t, hogy legyen ideje elmenek�lni. Naraku… gy�va f�reg…” Majd haj�t �s ruh�j�t sz�l lebegtette meg, amint lassan felemelkedett a talajr�l. Bund�ja hosszan lobogott ut�na. - H�! –Inuyasha felh�borodott. Yaken most n�zett ki eddigi fedez�ke m�g�l, �s most r�m�lten rohant ura fel�. �m m�r nem �rte el. Ugyanis valaki r�l�pett a h�t�ra. –H�! –Inuyasha megragadta a kimon�j�n�l fogva, �s felemelte. Yaken fej�t kicsavarva n�zett r�. Ijedten kalimp�lt. - Inuyasha! - Igen. Yaken, magyar�zd meg –a gn�m abbahagyta a csapkod�st. –Mi t�rt�nt Naraku �s Sesshoumaru k�z�tt. - Heh, soha nem besz�lek egy f�lszellemnek! –Yaken lekicsinyl�en v�gigm�rte fogvatart�j�t… �m ez hiba volt. Inuyasha k�zelebb tartotta mag�hoz a hirtelen sok p�ppal kib�v�lt kerek fejet, �s �sszesz�k�lt szemmel m�regette. –Ez egy hossz� t�rt�net. - Fogd r�vidre. Az erd� csendes volt, �s s�t�t. Egy tiszt�sra �rkeztek. Sana� nem tiltakozott k�l�n�sebben, mikor a furcsa viselked�s� fi� kivitte a h�zb�l egy szellem h�t�n. A l�nyt m�r elhagyt�k. A l�ny megborzongott. Olyan undor�t� volt! Szinte megk�nnyebb�lt, mikor v�gre lecsusszanhatott r�la… most m�gis ink�bb ott maradt volna… nagyon rossz �rz�se t�madt. - Mi�rt ment�nk el? Voltak a h�zon k�v�l… -A l�ny visszagondolt a csata zaj�ra… �s meg�rtette. De… valami m�st is �rzett… valami fenyeget�t. Kohaku nem v�laszolt. K�zen fogva vezette. �m egyszer csak meg�llt. Mintha er�sebben szor�tan� a sarl�t… A h�t�b�l Sana� ism�t f�nyt v�lt ki�ramolni… volt benne valami s�t�t, valami borzalmas. A fi� megszor�totta kez�t. Maga mell� h�zta, �s felemelte a fegyvert. „Ezt nem hiszem el!” Sana� teljesen megd�bbent, nem b�rt ellen�llni. Majd Kohaku v�gott egyet, de elv�tette, �ldozata d�bbenten pislogott. Mintha… k�zd�tt volna valami l�thatatlan k�nyszer ellen… Az �jabb csap�s el�l elhajolt, majd futni kezdett… nem akarta b�ntani. �m a fegyver v�g�n f�gg� l�nc a l�ba k�r� csavarodott, a fi� j�l c�lzott, Sana� elesett. Beverte a fej�t. Els�t�t�lt minden… - J�l vagy? Sana� kinyitotta a szem�t. F�jt a feje… egy l�ny hajolt f�l�. Nem ismerte… De! A papn� a h�z el�tt… Sana� tekintet�vel Sesshoumarut kereste. Meg is tal�lta. Az �ccse �llt m�g�tte, l�bai el�tt pedig Kohaku �lt. �m � gyorsan felkapta fegyver�t, �s elrohant. - Nem m�sz ut�na? –Inuyasha felemelt karddal �llt m�g mindig. Sesshoumaru nem v�laszolt… Hirtelen felt�nt Kagura a toll�n, �s mellette Kohaku �lt. Gyorsan elrep�ltek. Egy kicsit mindenki cs�ndben, mozdulatlanul v�rt. Az eddig Sana� mellett guggol� l�ny most fel�llt. - Khmm… K�sz�n�m. Hogy nem b�ntottad Kohakut. - Az a k�ly�k azt akarta, hogy �ljem meg –Sesshoumaru nem n�zett h�tra. - Sesshoumaru, te… - Inuyasha kardja m�r leereszkedett, de m�g nem tette el. –Te tudtad v�gig?- Sesshoumaru h�tran�zett, az �ccs�re. - Nem akartam belemenni Naraku ostoba terv�be –Majd elindult. Sana� felpattant, �s mell� szeg�d�tt. M�g h�trasz�lt. - Viszl�t!