Sesshoumaru nagyon sietett. Aun alig tudott l�p�st tartani vele… Sana� a h�t�n �lt, Yaken meg el�tt�k rohant ura ut�n, lass�bb iram�rt k�ny�r�gve. A magas f�ben a kis gn�m alig l�tszott. - Mondd, Yaken, Sesshoumaru Narakut keresi? - Val�sz�n�leg igen… Sana�, amikor elraboltak, --Yaken itt h�trafordult –Sesshoumaru nagy�r nagyon d�h�s lett. A l�ny elvigyorodott. - Miattam? - Ne b�zd el magad –Yaken l�that�an d�h�s volt, ugyanakkor kellemetlen�l is �rezte mag�t, tudta, hogy sok forog kock�n, ha kotyog… de nem b�rta mag�ban tartani, �gyhogy suttogva �s feszengve folytatta, �gy, hogy Sana�nak el�r�bb kellett d�lnie a nyeregben –Sesshoumaru nagy�r nagyon b�szke. K�v�lr�l tal�n nyugodtnak l�tszik… de azut�n az eset ut�n biztos vagyok benne, hogy tombolt a d�ht�l… --Yaken csak ekkor vette �szre, hogy ura id�k�zben meg�llt. �s �r� n�zett. A kis gn�m homlok�r�l �gy folyt az izzads�g, mint a v�zes�s. Sesshoumaru m�r el�g messze volt, mire Sana�, m�g mindig f�lig �r� sz�jjal, lek�sz�l�dott a nyeregb�l, �s odament Yakenhez. - J�l vagy? –m�skor nem �rdekelte volna, de… most a b�kaszellem nagyon boldogg� tette. - Telibe tal�ltam… --Yaken fej�n a p�p mintha m�g egy kicsit nagyobbra duzzadt volna… Sana� alig b�rta visszafogni kit�rni k�sz�l� nevet�s�t, melyet csak tet�z�tt az �rz�s a sz�v�ben, olyan volt, mintha ki akarna sz�kkenni a mellkas�b�l, hogy azt�n felr�ppenjen, eg�szen a Napig, hogy megf�r�dhessen f�ny�ben �s meleg�ben. - Yaken. Sesshoumaru j� sok�ig elmarad… unatkozom. - Sesshoumaru nagy�r olyan helyre ment, amely m�rgez�. Ha mag�val vitt volna, m�r nem �ln�l. - Ki mondta, hogy vele a… Kohaku? –a f�k k�z�tt az a fi� �llt. Egy pokoldar�zs sz�llt a kez�re… Mi�rt van ezen a helyen? Sana� �sszeh�zta a szem�t. - Mi a baj? –Yaken morcosan �cs�rg�tt a magas fa vastag �g�n, ahol Sesshoumaru hagyta �ket. - Semmi… --Sana� visszafordult, �m Kohaku elt�nt. A l�ny nagyon rem�lte, hogy Sesshoumaru nem fogja b�ntani… A hegy magas volt, a szakad�k meredek. A h�d el�g stabilnak t�nt. Sesshoumaru meg�llt el�tte. - J�nnek. –Yaken hi�ba pr�b�lt k�rdezni, a f�rfi ugrott, kir�ntotta a Toukijint, �s vill�mgyorsan f�lrecsapta a fel� k�gy�z� valamit. Egy kardot… egy �rdekes darabot. - Naraku egyik szolg�ja…? –Sesshoumaru ellens�gesen m�regette az el�tte �ll� alakot. - Eg�sz j� vagy… --a f�rfi felkuncogott. - Ugyanolyan hullaszagod van… mint annak a m�regkever�nek –a szellem lehajtotta fej�t. Ellenfele kedvesen lecsapott kardj�val. - De j� orrod van! Persze, mit is v�rhatn�k Inuyasha b�tyj�t�l? –t�mad�s�t a szellem sikeresen kiv�dte, majd � ugrott, gyorsan, �s csak egy kicsin m�lott… - Yaken! –Sesshoumaru jelent�s�gteljes pillant�st vetett szolg�j�ra. - Ah… igen… --a b�kaszellem a h�d fel� terelte Sana�t… a l�nynak viszont esze �g�ban sem volt odamenni. Egy�ltal�n, m�g csak el sem akart t�volodni Sesshoumarut�l… de ha m�g is megtette volna, akkor sem a h�d fel�… rossz �rz�se t�madt. Sana� mindazon�ltal nagyon agg�dott a szellem�rt… Megtorpant. Egy f�rfi �llt el�tte. A l�ny elborzadt a bel�le �rad� gonoszt�l. Bal kez�n karmos keszty�t viselt, melyet felemelt, lecsapni k�szen. �pphogy elker�lt�k. Yaken, abb�li aggodalm�ban, hogy esetleg nem �ri meg a holnapot, ha Sana�nak baja esik, fel�lesztette botj�nak hatalm�t. T�z s�p�rt v�gig a h�don, le�getve a deszk�it. A k�telek sem b�rt�k m�r sok�ig… - Ilyen k�nnyen nem gy�z�l le! –egy k�z ny�lt fel�j�k, egy m�sik a h�d k�tel�be kapaszkodott. De felesleges volt. Mert az leszakadt, pontosan annak rendje �s m�dja szerint, ahogy a Nagyk�nyvben meg vagyon �rva… �s vele estek a rajta l�v�k is… Sesshoumaru h�tat ford�tott ellenfel�nek, aki kihaszn�lva az alkalmat, t�madott. �m a szellem k�nnyed�n vissza�t�tte. Hajsz�l h�j�n v�gzett az �l�holttal… Leugrott. A szikla alj�n foly�t tal�lt… val�sz�n�leg elsodorta a v�z… az illata elhalv�nyul. �szrevett egy rongycsom�t. Odas�t�lt. - Yaken. –semmi mozg�s –Halottnak tetteted magad t�n? - Bocs�ss meg nekem, Nagyuram! –h�zta �ssze mag�t a barn�s-z�ldes kupac –�n, Yaken, megtal�lom Sana�t az �letem �r�n is… Sesshoumaru elindult. Hangtalanul suhant. „A Hakurei hegy l�b�n�l vannak!” - Nagyuram… lehet, hogy csak k�pzel�d�m, de mintha… mintha a v�d�pajzs er�sebb lenne. A szellem nem v�laszolt… � is �rezte… - V�rj, Nagyuram! Ez egy csapda! Sana�t haszn�lj�k, hogy k�zelebb csaljanak a v�d�pajzshoz! Ha tov�bb m�sz… --ura �pp ezt tette –Sesshoumaru nagy�r! –�m a f�rfi t�retlen�l haladt tov�bb. –Ez azt jelenti, hogy csak nekem f�j? –Yaken ott maradt. A hegy l�b�hoz vonszolt�k. Sana� ellen�llt, ahogy tudott, karmolt, r�gott, harapott. De t�l er�sek voltak… �s nem tudta felsz�tani a lelk�ben lobog� ez�st l�ngokat. Ekkor azonban megtorpantak. Sana� sz�v�ben rem�ny �s aggodalom viaskodott egym�ssal… hallott m�r a hegy hat�s�r�l a szellemekre… v�g�l felki�ltott, nev�n sz�l�tva a f�rfit. - Sesshoumaru! -Mi?! Megel�z�tt minket? –a k�gy�kardot birtokl� ember el�gg� meglep�d�tt. Er�sen f�jt a sz�l. Sesshoumaru t�mad�sba lend�lt. –A nyavaly�s! Nem hat r� a v�d�pajzs?! - Sesshoumaru! –Sana�ban az aggodalom lekaszabolta a rem�nyt… Sesshoumaru nagyon lelassult. Oda akart rohanni hozz�, hogy ha kell, akkor ink�bb �t �lj�k meg… �m er�s karok tartott�k vissza. A szellem t�mad�sra k�szen, felemelt karddal �llt, m�g ellenfele lezser mozdulattal v�ll�ra vetette fegyver�t. Nevetett. - Sesshoumaru… Milyen bek�pzelt alak vagy! –felemelte kardj�t –Val�j�ban alig �llsz a l�badon! A v�d�pajzs miatt! Sesshoumaru nyugodtan v�dekezett, �s jav�ra ford�totta a k�gy�kard hossz�s�g�t. Ezenk�zben a Sana�t szor�t� f�rfi karmos keszty�j�t a l�ny tork�hoz szor�totta. Odasz�lt t�rs�nak. - Jakotsu, igyekezz! Int�zd el azt a nagyk�p� alakot. M�r alig v�rom, hogy elint�zhessem ezt a l�nyt. Jakotsu r�n�zett Sesshoumarura. - Meg�rtetted? Ha ezt elsz�rod, a n�dnek v�ge… --megint t�madott –Hab�r ez �gyis bek�vetkezik majd! Sesshoumaru el�relend�lt, kardj�t h�tra sem n�zve maga m�g� dobta… a hegye egyenesen a Sana�t tart� f�rfi mellkas�ba f�r�dott, aki t�rdre hullott, eleresztve a l�nyt. Sesshoumaru sikeresen kiker�lte a k�gy�kardot, �s egyszer�en �tny�lt ellenfele test�n. Keze a h�t�b�l j�tt ki. Sana� ki�ltva futott a szellem fel�… �m valaki visszar�ntotta. A kard m�g mindig a mellkas�ban volt… de �lt! - Nem menek�lsz! –Sesshoumaru erre h�tran�zett, keze m�g a mozdulatlan testben… - Most, hogy jobban megn�ztelek, te is el�gg� szexi vagy… --Jakotsu sz�ja sark�b�l egy v�rcsepp indult lassan lefel� –de nem az �n esetem… --felnevetett –Rosszul c�lozt�l, ilyesmit�l mi nem halunk meg! –Sesshoumaru h�ta m�g�tt megsz�lalt a f�rfi megint. - Jakotsu, most m�r lehet? Meg�lhetem ezt a n�t? –Sesshoumaru kir�ntotta kez�t az �l�holtb�l. - Ostoba, m�r t�l k�s�! –nevetett Jakotsu. - Most meghalsz! –a karmok megindultak… A f�rfi h�trat�ntorodott. Egy ny�lvessz� �llt ki a tork�b�l. A t�volban egy lovas alakja rajzol�dott ki. A f�rfi eld�lt. Sana� odafutott Sesshoumaruhoz. A lovas, egy n�, gyalog, �j�ra t�maszkodva bicegett oda hozz�juk. Let�rdelt a f�rfi el�tt. Sana� nem figyelte, mit besz�lnek. A f�rfi lelk�nek megv�lt�st k�rte… �m a n� nem teljes�thette k�r�s�t. A k�gy�kard lecsapott. �s az �kk�szil�nk, mi ott volt a f�rfi nyak�ban, Jakutsohoz ker�lt. Aki v�g�l elszelelt. A n� mellett hever� test porr� v�lt… csup�n a csontok maradtak. A l�ny szem�ben k�nnyek csillogtak. Sana� k�zelebb l�pett hozz�. Valami furcs�t �rzett k�r�l�tte. De nem t�r�d�tt vele. - �hmm… k�sz�n�m, hogy seg�tett�l. - Sz�vesen… nem esett bajod? –a k�t n� tekintete �sszekapcsol�dott. - Nem… -Sana� meghallotta maga m�g�tt a halk l�pteket. Elk�sz�nt, majd k�vette Sesshoumarut, aki szint�n meg�rezte, hogy a n�… m�s. „� is halott… csontok �s f�ld szaga �rad bel�le… Tal�n � volt az a papn�, aki f�hoz sz�gezte Inuyashat.”