A gy�k�r kitartott. Sana� h�zta, de alig mozdult. V�g�l, �sszeszedve erej�t, egy er�teljes r�nt�ssal kih�zta. H�traesett. - Te! –A l�ny megfordult. N�h�ny szerzetes �llt m�g�tte. A legid�sebb sz�l�totta meg –A hegyaljai kis falub�l val� vagy? –Sana� bizalmatlanul megr�zta fej�t, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve felpattant, elrohant –V�rj, hov� m�sz? –a szerzetes ut�na eredt –Gyere vissza! Egy szellem k�zels�g�t �rzem!... Azt mondtam, gyere vissza! �m a l�ny nem figyelt r�. Aun a k�zelben volt. Felpattant a h�t�ra. A leveg�be r�ppenve �trep�ltek a f�rfi feje f�l�tt. Az d�bbenten fordult ut�nuk. - Yaken, --a kis gn�m egy morran�ssal jelezte, hogy figyel. Sana� az apr�cska t�z f�l� hajolt. –Mit gondolsz, Sesshoumaru mit fog tenni, ha egyszer v�gez Narakuval? - Tal�n err�l nem kellene k�rdezned –a gn�m letette a p�lc�t, amire a gy�kot t�zte –de Sesshoumaru nagy�r hosszasan kutatott valamif�le „hatalom” ut�n. Biztos visszat�r a birtok�ra, �s uralkodik az er�s szellemeken. Mikor ezek megt�rt�nnek, rem�lhet�leg sz�m�thatok ezen a birtokon valamif�le vezet�i posztra –Yaken beleharapott a gy�kba, �m az vagy forr� volt, vagy rossz �z�, mert a gn�m elfordult, �s fuldokolva kik�pte a falatot. - Yaken… - He? - Megtal�ln�m a helyem Sesshoumaru birtok�n? - �gy tervezed, hogy olyan sok�ig vele maradsz? –Yaken bizonytalanul m�regette. - Mi�rt? –Sana� fenyeget�en el�re d�lt –Nem lehetek olyan sok�ig vele? - M�g ha Sesshoumaru is az, akir�l besz�l�nk, nem tudom, h�ny �vbe telik majd, hogy tal�ljunk egy birodalmat. Sz�z �v nek�nk semmis�g… de neked, egy haland�nak… --Yaken szeme �sszesz�k�lt, Sana� h�trad�lt –Akkor m�r val�sz�n�leg r�g�ta halott leszel. Sana� lehajtotta fej�t. Elfordult. A l�ngok lobogtak, Aun m�r aludt. Az erd� csendes volt, a csillagok f�nyesen ragyogtak a s�t�tk�k �gen. Sana� gondolataiba mer�lve d�lt a fa t�rzs�nek. „Ostoba Yaken.” R�n�zett a hortyog� szolg�ra. Elfordult t�le, nem akarta l�tni. „Mindig…” Erre a gondolatra nyomta el az �lom. - Sana�! Saaaaaaana������!!! –Sesshoumaru meghallotta szolg�ja rekedt ki�ltoz�s�t. –Hol vagy?? Sana�? - Yaken. - Igen –az �pp �sszees� gn�m felpattant a hangra, mely a h�ta m�g�l j�tt, majd, mikor megl�tta a f�l� magasod� alakot, hasra vetette mag�t –Visszat�rt�l, Nagyuram. - Valami t�rt�nt Sana�val? - Ah…. ������… az… --a f�rfi tekintete szigor�bb lett, vesz�lyt j�solt, ez�rt h�t Yaken nem k�slekedett a v�lasszal –Egy bizonyos Ongokuki tette. - Ongokuki? –a szellem szeme �sszesz�k�lt. Yaken r�gt�n hozz�fogott a magyar�zathoz. - Ongokuki egy szellem, aki fuvolasz�val csalogatja mag�hoz az ember gyerekeket. �m bizonyos, �rz�keny feln�tt haland�kra is hat�ssal lehet. �n hallottam egy fuvola hangj�t. –a szolga k�ts�gbeesetten feln�zett ur�ra- De k�rlek, ne agg�dj! �n, Yaken megtal�lom… �m Sesshoumaru ekkor m�r messze j�rt. Yaken ki�ltozva futott ut�na, de elbotlott, �s a szellem nem v�rta be. Gyereks�r�s. Sana� pislogott. Hova ker�lt? �llt, egy barlangban, m�g�tte holdf�ny, el�tte zokog� gyermekek. A l�ny odament hozz�juk. - Kik… kik vagytok? Mit kerestek… itt? - Sz�val t�ged is foglyul ejtett a szellem? –az egyik id�sebb fi� v�laszolt neki, karj�ban egy kisebb t�rs�t tartva. Sana� d�bbenten fordult meg. A barlang sz�j�n�l egy k�kes b�r�, nagydarab szellem fek�dt k�nyelmesen, k�ny�k�re t�maszkodva, �gy t�nt, alszik. A gyermekek s�rtak. - Meg fog enni minket! - F�lek! A szellem kinyitotta v�r�s szem�t. Rekedten, d�h�sen kiab�lt r�juk. - Maradjatok cs�ndben! –mindenki elhallgatott. - Nincs semmi baj –Sana� megnyugtat�an a gyerekekre mosolygott. - De olyan f�lelmetes! –a fi�, aki el�sz�r megsz�lalt, rettegve pillantott a szellemre –Az egy szellem. - � semmi. –Sana�t elszomor�totta a fi� kijelent�se, elfordult, hogy kiss� t�volabb �lj�n le. - Nem az! Egy szellem! –Sana� visszafordult. D�h�s lett. - A bandit�k rosszabbak! –szigor�an tekintett a fi�ra. Le�lt. - Bandit�k? Egy szellem sokkal ijeszt�bb! - De –a l�ny h�t�t a hideg k�nek vetette –a bandit�kat nem �rdekli, kit �lnek meg. - Mit mondasz? - A csal�domat bandit�k gyilkolt�k meg –Sana� feljebb h�zta t�rdeit az eml�kt�l. A szellem meg�rezhetett valamit, mert lust�n ell�kte mag�t a kem�ny f�ldt�l. Kin�zett. Majd a barlang el� ment. Sana� csata hangjait v�lte felfedezni. Majd egy f�jdalmas �v�lt�st. Idegen f�rfi ki�ltott, f�ny �radt be a barlangba, �s a furcsa, s�v�lt� hangot elnyomta a szellem hal�lsikolya. A gyermekek remegve s�rtak. Majd a bej�rathoz egy szerzetes l�pett. Sana� r�gt�n felismerte. - Gyerekek, megmentett�nk titeket! –a hangja er�teljes, �s b�szke volt. –Elpuszt�tottuk a szellemet. A gyerekek nevetve kirohantak. K�rbevett�k a f�rfit. �m Sana� nem mozdult. A f�ldet b�multa. A szerzetes besz�lt neki. - Mi a baj? –mivel a l�ny nem ment ki, h�t � ment oda hozz�. –Te…? –meglep�d�tt, �m gyorsan t�lesett rajta, kez�t ny�jtotta –Gyere. Menj�nk vissza a faluba. - J�l vagyok –Sana� �ssz�bb h�zta mag�t. A kint �ll�k d�bbenten figyelt�k az esem�nyeket. - Eressz el! –a szerzetes kivonszolta Sana�t a szabadba –Nem! Nem! - Mi�rt nem akarsz j�nni? –a f�rfi kezdett t�relmetlen lenni, Sana� er�s volt. Az egyik gyerek r�mutatott. - Azt mondta, hogy az emberek rosszabbak a szellemekn�l. - Mi? –a szerzetes fesz�lten emelte feljebb fej�t –Mif�le ostobas�g ez? Nem �lhetsz egyed�l ezekben a hegyekben! - Dehogynem! –Sana� d�h�sen n�zett r� –Tudok �gy �lni! J�l vagyok egyed�l! - Hagyd abba ezt a butas�got. - Nem! Eressz! Sesshoumaru majd… --Sana� megr�ntotta mag�t, szabadul�st rem�lve –Sesshoumaru elj�n �rtem! - Sesshoumaru? - Nem akarok visszamenni egyetlen emberi faluba sem! –Sana� csak most ijedt meg igaz�n. –Sesshoumaru! Sesshoumaru!! A f�rfi ekkor maga m�g� dobott valamit… ami a f�k k�z� esve felrobbant. Mikor a f�st el�lt, l�that�v� lett egy alak… Sana� boldogan suttogta - Sesshoumaru… Egy m�sik, fiatal szerzetes el�re l�pett. - Ez a szellem, tegnapr�l! - Eressz el! –Sana� fej�ben megfordult, hogy megk�s�rli felt�masztani lelk�ben a t�zet, de f�l� volt, hogy elszabadul, �s meg�l mindenkit… de att�l m�g er�sen r�ngatta a kez�t. A szerzetes k�zelebb h�z�dott hozz�. - Undor�t� szellem! Megbabon�ztad ezt a l�nyt? Sesshoumaru nyugodtan elindult fel�j�k. - Ungai �r! –a megsz�l�tott b�lintott, v�lasza nem k�slekedett. - Ennek a szellemnek a gonosz ereje nem v�lt semmiv�! –Ungai v�dekez�en maga el� tartotta botj�t. A t�bbi, fiatal szerzetes pedig elindult Sesshoumaru fel�, aki erre meg�llt. A f�rfiak gyorsan futottak k�r�l�tte. A pap ek�zben elk�ldte a gyerekeket. Sesshoumaru nyugodtan �llt, �s a k�r�z� szerzeteseket figyelte. Sana� agg�dva felki�ltott. - Sesshoumaru! A szerzetesek fut�s k�zben a szellem fel� ny�jtott�k a kez�kben l�v� gy�ngysort, mire Ungai is ezt tette. Energiahull�mok �rt�k el a szellemet, majd a szerzetesek var�zscetliket dob�ltak r�, melyek r�ragadtak ruh�j�ra, �m � m�g mindig nem mozdult. Sana� fogva tart�ja ekkor a magasba lend�tette botj�t. - T�nj el, szellem! –�s ezzel el�re, pontosabban Sesshoumarura mutatott vele. A v�g�n l�v� krist�ly szikr�zni kezdett, feh�r f�nnyel izzott. K�kes vill�mok cik�ztak Sesshoumaru fel�, aki nyugodtan v�rta �ket. Amint el�rt�k, ott, ahol a szellem �llt, robban�s zaja �s f�st csapott az �g fel�… �s feh�r f�nycs�va. - Sesshoumaru! –Sana� f�lelemt�l reszketve pr�b�lt szabadulni, �m er�s k�z szor�totta. Agg�dott a szellem miatt, rettegett, hogy ezt nem �li t�l. Mikor el�lt a f�st, Sesshoumaru m�g mindig ott �llt. �s megint elindult. A szerzetesek �mulva, f�lve n�ztek r�. - T�l�lte! - Ne h�tr�ljatok! �ll�ts�tok meg! A szerzetesek engedelmesen k�rbevett�k Sesshoumarut, �s k�r�ztek k�r�l�tte. �m a szellem most nem �llt meg, tov�bb ment. Tekintet�t el�re szegezte. Hirtelen a szerzetesek szab�lyos k�rben meg�lltak, felki�ltottak, mire a k�r vonal�r�l indul�, gyorsan sz�k�l�, k�kesen f�nyl� k�r keletkezett. Sesshoumaru tov�bb ment, egyenesen a k�zep�be. Mikor a k�r m�r olyan kicsi volt, hogy mozdulni sem tudott, a vonal felvillant, �s k�kes t�z izzott rajta. Ut�na vill�mok ejtett�k csapd�ba a szellemet. Aki nyugodtan �llt. - T�nj el, szellem! –a f�pap egy er�teljes mozdulattal belesz�rta botj�t a f�ldbe, �s h�tra l�pett. A f�ld felsz�ne f�l�tt vill�mok cik�ztak, melyek felk�sztak a boton, bele a f�nyl� �kk�be. Energiahull�mok csap�dtak Sesshoumarunak, akin l�tszott, hogy ez m�r sok lesz egy kicsit. Jobb kez�t a Tenseiga markolat�ra kulcsolta. A f�pap egy harcias ki�lt�ssal, k�t ujj�val meg�rintette a krist�lyt, mire az el�z�ekn�l sokkalta nagyobb �s er�teljesebb hull�mok haladtak a szellem fel�, ak�r egy energiat�lcs�r. Sesshoumaru egy pillanatra behunyta szem�t… mikor kinyitotta, pupill�ja eg�szen apr� lett, szeme hatalmasra t�gult, �s olyan sz�ne lett, ak�r a frissen kiontott v�r�. Felfel� n�zett. Arca eltorzult, amint halk morg�s t�rt el� tork�b�l. K�r�l�tte v�r�s aura f�nylett. Haja �rv�nylett k�r�l�tte. Sz�j�b�l t�hegyes fogak meredeztek. A pap hunyor�tott. - Most megmutatja az igazi alakj�t. Sesshoumaru jobb kez�t arca mell� emelte… Az energiahull�mok hirtelen sebesebben k�zeledtek fel�… �m elfogytak, egy villan�ssal mind kihunyt. Sesshoumaru morgott. H�rg�s�t elnyomta a k�r�l�tte felcsap� gonosz aura, mely vastagon, s�v�ltve, ak�r egy forg�sz�l vette v�delm�be. A belsej�ben az eltorzult arc�, h�rg�, f�lelmetes Sesshoumaru megpr�b�lta �k�lbe szor�tani f�lig �talakul� kez�t… mintha neh�zs�get okozott volna neki. Ekkor Sana� �gy �rezte, Ungai valamit�l megijedt… �s a krist�ly sz�tt�rt. A gy�ngysorok sz�testek. A gonosz aura �rv�nyl�se felgyorsult, majd sz�trobbant, led�ntve l�bukr�l a szerzeteseket. S�r� porfelh� lepte el �ket. Ungai is elesett, mag�val r�ntva Sana�t. Mikor a l�ny felt�p�szkodott, a f�rfi m�r �lt. R�m�lten meredt a semmibe, arc�n izzadts�gcseppek gy�ngy�ztek. Remegve suttogott. - Ilyen hatalom… Sesshoumaru ott �llt, szemben Sana�vel, egy k�p alak�, f�st�lg� m�lyed�sben, melyet a saj�t ereje hozott l�tre. Visszanyerte emberi arc�t. Sana� odament el�. Kicsit meglepte a szellem el�z� �talakul�sa, de nem ijedt meg. Sesshoumaru szeme �sszesz�k�lt. - Sana�. - Tess�k? A f�rfi felemelte fej�t, szem�t az �gre f�ggesztette. - Tedd, amit akarsz! –megfordult, �s elindult. - Rendben! –mosolyodott el a l�ny. M�r �pp k�vetni k�sz�lt, mikor egy er�s k�z megragadta. A l�ny visszafordult. Ungai d�lt el�re, hogy visszatartsa. R�n�zett. - V�rj. Az egy szellem. Egy szellem! � nem olyasvalaki, akivel egy ember n� egy�tt utazhatna. Sesshoumaru nem �llt meg, m�g csak nem is lass�tott. Sana� felki�ltott. - Eressz! –kit�pte mag�t a kez�b�l. Oda akart rohanni a szellemhez. �m a f�rfi ut�na sz�lt –Ne tedd! Emberek �s szellemek k�l�nb�z� vil�gokban �lnek! –Sana� futott, boldog volt… �m erre… meg�llt. Yaken szavai visszhangot vertek elm�j�ben, mely hirtelen olyan �resen kongott… --Rendben. Most, gyere vissza. Sana� megfordult. L�pett egyet. A szerzetes arca felder�lt. Sesshoumaru meg�llt, szeme sark�b�l figyelve az esem�nyeket. Agg�dott, b�r ezt m�g mag�nak sem vallotta volna be. A l�ny odament Ungaihoz. Lehajolt hozz�, elmosolyodott. A hangja suttog�ss� halkult, szem�ben v�gtelen m�lys�gekbe vesz� b�lcsess�g t�kr�z�d�tt. - Nem lehet. - Mi�rt? –a f�rfit megd�bbentette a fiatal n� tekintete, �s a boldog mosolyt, a hat�rozott v�laszt k�s�r� k�nnycsepp, mely v�gigfolyt a l�ny finom orc�j�nak bal oldal�n, �ll�n meg�llt kicsit, v�g�l a f�ldre hullt, hogy az birtokba vehesse. –Mi�rt? Sana� megfogta a kez�t. Finoman a szerzetes sz�ve f�l� helyezte. Egy v�gtelen pillanatig tartotta ott, m�g tekintet�k �sszekapcsol�dott. Majd megfordult, �s k�vette Sesshoumarut. -Sana��������! Sesshoumaru nagy�r! –a rekedt ki�ltoz�s egy apr�cska, a f�radt�gt�l d�l�ng�l� l�nyt�l sz�rmazott. – Sesshooooooouuuuu… maru… nagy�r –m�r majdnem eld�lt, mikor… - Yaken. –A kis gn�m azonnal felocs�dott, levetk�zte f�rads�g�t. El�tte ketten �lltak. �r�mmel ki�ltott fel –Sesshoumaru nagy�r! �s Sana�! A szellemet nem hatotta meg. - Hol van Aun? A b�kaszellem ugrott egyet ijedt�ben, majd meghajolt –Uhh… �����… Azonnal! Hozom azonnal! –majd elszelelt. Sana� megmosolyogta a kis szolg�t. A f� k�z�tt h�rom s�rk�vet vett �szre. Odarohant hozz�juk. Leguggolt. Sesshoumaruhoz fordult. - Mondd, Sesshoumaru. - Mi az? Sana� sz�gyenl�sen mosolyogva megpiszk�lta az egyik s�rk�vet. Azt�n fel�llt, odament a szellemhez. Felemelte fej�t, hogy a szem�be n�zhessen. - Te szellem vagy, �n… haland�. Az �letem… m�s. Mert egy napon… meghalok. Sesshoumaru pislogott egyet. Elford�totta fej�t. Sana� viszont kereste a tekintet�t. Mikor a szellem �jra r�n�zett, folytatta. –Nem felejtesz el? �lltak. Tekintet�k �sszekapcsol�dott, m�g a pillanat egy �lethez hasonlatoss� ny�lt. V�g�l Sana� lehajtotta fej�t. Zavartan n�ztek f�lre mind a ketten. - Sesshoumaru nagy�r! –a ki�lt�s a leveg�b�l �rkezett. Aun h�zott el el�tt�k, Yaken leugrott a h�t�r�l, m�g miel�tt lesz�llt volna, �s, b�r nem volt �pp z�kken�mentes az �rkez�se, ura el� borult –Elhoztam neked Aunt. –hirtelen k�v�ncsis�ga fel�lkerekedett f�lelm�n, �s feln�zett –�, Sesshoumaru nagy�r, hol volt�l…? –Yaken botj�nak hegye a fej�n koppant. De az�rt v�laszt kapott, mik�zben Sesshoumaru megfordult. - Sz�ra sem �rdemes. Megkeresem Narakut. –a sz�l cseresznyevir�got sodort a szellem fel�. A r�zsasz�n szirmok Sana� el� lebegtek, a l�ny �lmodozva n�zte �ket. Yaken ruh�j�val t�r�lgette izzadts�g�t… - Igen, term�szetesen…. Tetszene neked, ha �n is j�nn�k? - Ez sz�ra sem �rdemes. –Sana� elmosolyodott. - He? - Term�szetesen j�hetsz, Yaken! –nevetett a l�ny. – Gyere! - ��! V�rj! Sana� kacagva l�pett Sesshoumaru mell�. A langyos szell� belekapott haj�ba, csiklandozta arc�t. El�tt�k a r�t laposan, v�gtelen�l, szabadon ter�lt sz�t. Sana� tudta, nem j�rhat rajta mindig… hisz egy szellemmel marad. �r�kk�.