Sana� j�l megn�zte a gy�gyn�v�nyt. V�gre megtal�lta azt, amit keresett. Nem mintha sz�ks�g lett volna r�… de nem �rt az �vatoss�g. A l�ny egy kis kos�rk�ba gy�jt�gette a n�v�nyeket. Az erd�ben minden nyugodt volt, a madarak vid�man csiripeltek, halk szell� rezegtette meg a f�k leveleit. Sana� lehajolt, hogy szedjen m�g p�rat. Kicsit f�lt egyed�l, m�gis boldog volt, hogy siker�lt ler�znia Yakent. M�r r�g nem volt alkalma egy kis gondolkoz�sra, ugyanis a b�kaszellem egy ideje fokozottan vigy�zott r�. Ami nem lett volna baj, ha nem besz�lt volna �lland�an. Sana� belef�radt. Nem messze t�le egy bokor megrezzent. A l�ny odakapta pillant�s�t. Egy kis �llatka, egy m�kus dugta ki apr� orrocsk�j�t a levelek k�z�l. Sana� megk�nnyebb�lve s�hajtott fel. Visszafordult. M�g�tte bokor rezgett. Nem t�r�d�tt vele, �gyis csak a m�kusok! A z�rg�s feler�s�d�tt. Sana� h�tran�zett. A m�kus vis�tva menek�lt. A boz�tosb�l pedig egy ronda, ny�lk�s szellem emelkedett ki. A l�ny mozdulatlann� dermedt. �m a l�ny �szrevette. Fel� ford�totta ocsm�ny fej�t. Arca eltorzult, mosolyt sejtetve. Elindult. Sana� felsik�tott. Sesshoumaru beleszimatolt a leveg�be. Nem t�vedett. Szellemszagot hozott a sz�l. �m ismer�s illatot is �rzett… Sana�! A f�rfi szeme t�gra ny�lt, mikor meghallotta a l�ny sikoly�t. Sebesen futni kezdett fel�. A l�ny Sana� f�l� tornyosult. Hatalmas, �les cs�pr�g�it csattogtatva hajolt k�zelebb a l�nyhoz, aki ijedten l�pett h�tr�bb. �m a l�ba egy gy�k�rbe �tk�z�tt, egy r�m�lt ki�lt�s k�s�ret�ben h�traesett. Sesshoumaru tudta, nem fog oda�rni. Farkasok szaga csapta meg orr�t. Ha lehet, m�g gyorsabb temp�ra v�ltott. Sana� behunyta szem�t. Gyors l�ptek zaj�t hallotta, sz�l s�v�tett, majd egy tompa puffan�s. Azt�n csend. Mikor �jra feln�zett, egy f�rfi �llt f�l�tte. Ismer�snek t�nt… a l�ny felki�ltott. A farkasok kl�nj�nak vez�re! Azoknak az �llatoknak az ura, akik egyszer meg�lt�k �t… Mozg�s t�madt oldalt. A l�ny f�ld�n hever� teste volt az. �m ekkor oda�rt Sesshoumaru, aki egyetlen k�nnyed karomcsap�ssal elint�zte. Sana� talpra l�kte mag�t, �s odaszaladt hozz�. F�l�nken n�zett vissza a farkasszellemre. A k�t f�rfi gyanakodva m�regette a m�sikat. Majd elindultak egym�s fel�. Sana� k�vette Sesshoumarut, de gondosan �gyelt r�, hogy ne ker�lj�n t�l k�zel a farkashoz. El�rt�k a m�sikat, majd elmentek egym�s mellett. Meg�lltak. Leplezetlen ellent�t fesz�lt k�z�tt�k. Nem n�ztek egym�sra. El�sz�r Sesshoumaru sz�lalt meg. - Ezt nem kellett volna - Most m�r kvittek vagyunk –a farkasszellem odament a boz�tb�l �pp kik�sz�l�d� k�t t�rs�hoz, �m el�tte jelent�s�gteljes pillant�st vetett Sana�ra. Sesshoumaru h�tra sem n�zve elindult. A farkasok elrohantak. Sana� hosszan n�zett ut�nuk. Moh� l�ngok ny�jt�zkodtak az �g fel�. Sana� tekintete beleveszett a t�zbe. Gondolatai elkalandoztak. Feljebb h�zta t�rdeit. Yaken nem messze t�le Aun oldal�nak d�lve egyenletesen szuszogott. Sesshoumaru nem volt vel�k. Sana� visszagondolt a d�lel�tt t�rt�ntekre. Megint meg kellett menteni… M�r nagyon unta! D�h�sen vonta �ssze szem�ld�k�t. Mi�rt mindig �t t�madj�k meg? Mi�rt nem tudja haszn�lni az erej�t? Az er�t, mely �gy t�nik, csak egyszer volt hajland� megv�deni. A l�ny erre a gondolatra elszak�totta tekintet�t a t�zt�l. Fel�llt. Elege volt. Nem akart t�bb� v�dtelen lenni. - Yaken, p�rk�lj ide nyugodtan! Nem lesz semmi bajom! Yaken ijedten n�zett Sana�ra. Biztos volt benne, hogy a l�ny meg�r�lt. R�ad�sul, ha valami baja esik, Sesshoumaru biztosan nem kegyelmez neki… A gn�m hat�rozottan megr�zta fej�t. Sana� elkomorult. Gonoszul elvigyorodott. - Ha nem teszed meg, addig ugr�lok a h�tadon, am�g s�rva k�ny�r�gsz Sesshoumarunak, hogy �lj�n meg! Yaken bizonytalanul b�lintott, �s meglengette botj�t. Mire abb�l l�ngcs�va csapott Sana� fel�. A l�ny ki�ltva ugrott f�lre. Egy pillanatra felr�mlett el�tte egy sz�rnyas l�ny, teste k�r�l sz�llel kevert t�z, h�s�g, iszony� k�nok… Ez �gy nem lesz j�… - Tudod mit, Yaken, tal�n pr�b�lkozzunk el�sz�r valami kev�sb� hal�los dologgal… - Dobj meg egy k�vel! –Sana� �lesen r�pillantott Yakenre. Aki engedelmeskedett. Az �kl�mnyi k� egyenesen a l�ny homloka fel� sz�guldott… Sana� felk�sz�lt… �s a kem�ny k� eltal�lta. A n� v�rz� homlokkal esett h�tra. - Sana�!! –Yaken r�m�lten rohant oda. A l�ny k�b�n fel�lt. Megr�zta fej�t. Mikor hozz��rt a homlok�hoz, ujjait ragacsos v�r lepte be. Sana� fel�llt. Esz�be sem jutott abbahagyni. - K�rlek, Yaken, pr�b�ljuk meg �jra. De most csak akkor dobj, ha sz�lok! Sana� behunyta szem�t. Megpr�b�lta meglelni a lelk�ben megb�v� ez�st�s t�zet. Hosszas keresg�l�s ut�n v�g�l megtal�lta. A kis l�ngocska hirtelen megn�tt. A l�ny �rezte, hogy homlok�n �sszez�rul a seb. Remek! Legal�bb Sesshoumaru nem fogja tudni, mit csin�lnak… Sana� kinyitotta szem�t. Ajkain magabiztos mosoly j�tszott. A d�lut�ni nap f�nye k�kesen csillant fekete haj�n. - K�szen �llok. A kerek k� �tj�ra indult. Sebesen siklott Sana� fel�. A l�ny azonban ezt ink�bb gondolta, mint l�tta. K�r�l�tte ugyanis a vil�g meg�llni l�tszott. A k� is lelassult. M�r majdnem el�rte a l�ny �ll�t, mikor meg�llt egy pillanatra. Majd, az ism�t norm�lis temp�ban halad� vil�gban, visszapattant Yaken fel�, aki ijedten sz�kkent oldalra. Sana� meglepve �llt. Majd ujjongva felki�ltott. D�l. Sana� v�rakozva n�zett Yakenre. Majd Sesshoumarura. Aki ezegyszer, �gy t�nt, nem akart elmenni. M�r �r�k �ta gyalogoltak. Sana� nem is gondolta volna, hogy Jap�n ilyen nagy… F�radt s�haj szakadt fel bel�le. A k�pess�geit akarta fejleszteni! Szinte d�h�sen meredt Sesshoumaru h�t�ra, pontosabban a haj�ra. Amit b�rmely n� megirigyelhetett volna… A l�nynak azonban a hajr�l ez�st�sen visszacsillan� f�ny a saj�t t�z�t juttatta esz�be, amit�l m�g t�relmetlenebb lett. Sesshoumaru meg�rezte idegess�g�t. Meg�llt. Sana� �szre sem vette, ment tov�bb. Csak akkor t�nt fel neki a helyzet, mikor a f�rfi mell� �rt. Bizonytalanul r�mosolygott. Sesshoumaru elindult, �tv�gott a tiszt�son, bement az erd�be �s egy felt�n�en nagy fa mellett meg�llt. Yaken odasietett ur�hoz. Mikor Sana� unottan letelepedett a vastag t�rzs mell�, a szellem megfordult, �s elment. A l�ny sohasem �r�lt m�g ennyire a t�voz�s�nak. Yaken eldobta a k�vet. Az megakadt a leveg�ben Sana� orra el�tt p�r centire, majd porr� omlott. A l�ny vigyorogva fordult a szolga fel�. - Most megpr�b�lhatn�nk valami �jat… Yaken! –a kis szellem �sszerezzent. Az elm�lt id�ben elk�pesztette a l�ny fejl�d�se, hatalma tiszteletet, �s f�lelmet �bresztett ir�nta a sz�v�ben. –Ideje �sszem�rni az er�m a ti�ddel –a l�ny a k�tfej� bot fel� biccentett. Yaken meg�rtette. Meglengette a fegyvert. A f�rfifej sz�j�b�l t�z csapott el�re. A l�ngok k�rbenyalt�k Sana� test�t. �m � nem �rzett f�jdalmat. Nem �rzett… semmit. Pislogott egyet. A t�z semmiv� foszlott. Yaken d�bbenten �llt. A l�ny el�gedetten fordult sarkon, hogy visszamenjen a f�hoz. M�r j� ideje gyakoroltak… Mikor bel�pett a bokrok k�z�, h�tran�zett Yakenre. A kis gn�m bukd�csolva k�vette. Sana� bele�tk�z�tt valami kem�nybe. H�trat�ntorodott, el�re n�zett. Egy fekete p�nc�lt l�tott, a tetej�n hegyes kin�v�sekkel, melyek kis h�j�n kisz�rt�k a szem�t. Tekintet�t feljebb emelte, csakhogy megcsod�lhasson egy, egy pillanatra d�h�sen villan�, aranys�rga szemp�rt. Sana� ijedten pr�b�lt mosolyt er�ltetni ajkaira. Siker�lt is �sszehoznia egy halv�ny grimaszt. Sesshoumaru szigor�an tekintett le r�. Majd, mint ahogy azt m�r megszokhattuk, elment. Sana� szorongva k�vette. A t�z vid�man ropogott. Sana� n�zte. Sesshoumaru pedig �t figyelte f�l szemmel. A l�nyt nagyon zavarta. - Mi vagy te val�j�ban? –Sana� �sszerezzent. Feln�zett a mellette �l� f�rfira. � nem viszonozta a pillant�s�t. - Ember vagyok. Hisz tudod –Sana� lehajtotta fej�t, tekintete visszav�ndorolt a t�zre. Nem sz�lalt meg egyik�k sem. Mindketten elmer�ltek a gondolataikban. A csendet csup�n Yaken �s Aun hortyog�sa, tov�bb� a t�csk�k kedves muzsik�ja t�rte meg. Az erd� neszei val�s�goss� tett�k az �jszak�t. Sesshoumaru a bal tenyer�t n�zte. - Az illatod –itt a f�rfi kiss� meg�llt, mintha valamit rosszul mondott volna –olyan, mint egy haland��. �gy n�zel ki, mint egy ember. �gy viselkedsz –Sana� felh�zta t�rdeit. –Olyan vagy… M�gis… --a l�nyt meglepte Sesshoumaru zavara. - A… a d�lut�ni gyakorl�sra gondolsz, amit Yakennel tartottam? –a n� bizonytalan mozdulattal felpiszk�lta egy bottal a t�zet. Sesshoumaru r�n�zett. Most Sana� nem viszonozta a r� szegez�d� tekintetet. K�z�tt�k a csend hossz�ra ny�lt, elm�ly�lt. Sesshoumaru eln�zte a l�ny nemes arc�t, �jfekete, hossz� haj�t. –Nem �rtem, mi�rt zavar ez t�ged… --Sana� r�mosolygott a szellemre –Mostant�l legal�bb nem leszek annyira a terhedre… A l�ny elhallgatott. �jra belemeredt a t�zbe. Gondolata kimondatlanul is ott visszhangzott a f�k k�z�tt. „Most m�r nincs sz�ks�gem a v�delmedre… ak�r el is mehetek”. Sesshoumaru nem mert a n�re n�zni. F�lt, hogy akkor a l�ny fel�llna, �s nem j�nne vissza t�bb�. Nem is sejtette, hogy Sana� ugyan�gy tart az � reakci�j�t�l. Rettegett, hogy a f�rfi elk�ldi. N�m�n �ltek. A fa t�v�ben. Egym�s mellett. A hajnal aranys�rga dereng�s�ben, a harmatos f�ben. Yaken �bredezni kezdett. Fel�lltak. Sana� f�l�nken r�mosolygott Sesshoumarura. Yaken kinyitotta szem�t. Nem sz�lalt meg, csak �mult. Egy f�rfit, �s egy n�t l�tott. N�m�n �lltak. A fa t�v�ben. A hajnal aranys�rga �radat�ban f�rd�tt a t�j. A f�nyben a k�t alakot nem ismerte fel. Ur��rt ki�ltott volna… �m m�gsem tette. Nem b�rta megt�rni a gy�ny�r� pillanatot… A k�t alak oly csodasz�p volt!… A l�tom�s megsz�nt. A f�rfi �s a n� zavartan elfordult egym�st�l. Sesshoumaru sz�tlanul elindult. Sana� kicsit habozott… v�g�l k�vette �t. Mint mindig.