Egy fiatal, sz�p n� teste k�r�l zokog� asszonyok t�rdeltek. A l�ny �lmatagon tekintett a semmibe. Feje mellett egy nyakl�nc hevert. �s egy fuvola. A n� f�l�tt szellemek lebegtek. Az asszonyok nem l�tt�k �ket. De � igen. Az egyik, egy f�lelmetes, h�romszem�, odasz�llt az arca el�. Nevetett. Eg�szen k�zel dugta agyaras pof�j�t hozz�. - Sara, mi k�pesek vagyunk val�ra v�ltani a v�gyadat! –a szellem hangja m�ly volt, mintha egy m�sik vil�gb�l fakadt volna. A l�ny a harmadik szemben megl�tta mag�t. –A szellemi er�d seg�t nek�nk feler�s�teni a hatalmunk. Add �t a testedet, �s k�pes leszel meg�lni Inuyash�t �s megszerezni a Tetsusaigat –a n� l�legzete elakadt –Mi van, Sara? Nem akarod, hogy Sesshoumaru megtudja az �rz�seidet? - Sesshoumaru… --a n� f�jdalmasan ejtette ki a nevet. –Gy�ny�r� Sesshoumaru nagy�r… A Nap lassan lenyugodott a hegyek k�z�tt. A kanyon m�ly volt, benne k�dfoszl�nyok �sztak. Egy vid�m, n�i hang sz�rnyalt f�l a magasba. - H�, Yaken, pr�b�ljunk ki n�h�ny nyelvt�r�t! - Mit? - Itt kezdj�k! Piros Yaken, k�k Yaken, arany Yaken. - Piros Yaken, k�k Yaken, arany Yaken. - Yaken, te ebben j� vagy… Piros Yaken, k�k Yaken, z�ld Yaken. - Ezt nem csin�lom tov�bb. - Mi�rt nem? Gyer�nk, mondjad! Sesshoumaru meg�llt. Yaken bele�tk�z�tt a l�b�ba, �s h�traesett. - Mi a baj, Sesshoumaru? –Sana� k�v�ncsian ford�totta f�lre fej�t. A f�rfi nem v�laszolt. Halk fuvolasz� sz�llt fel�j�k. A hang k�zeledett. A s�t�ts�gb�l egy n� alakja bontakozott ki. � fuvol�zott. A szeme csukva volt. Mikor m�r el�g k�zel �rt Sesshoumaruhoz, abbahagyta a j�t�kot, �s f�lt�rdre ereszkedett. Nem n�zett fel, lehajtotta fej�t. A hangja gyenge suttog�s volt csup�n. - R�gen volt m�r, Sesshoumaru nagyuram. - Ki vagy? –Yaken el�r�bb l�pett. –Sesshoumaru nagy�r ismer�se? A n� felemelte fej�t, �s egyenesen Sesshoumaru szem�be n�zett. - �n vagyok… Sara. Sesshoumaru hallgatott, rezzen�stelen, komor arccal, pislog�s n�lk�l n�zett le a n�re. Egy k�dfolt lebegett az arca el�. Yaken k�zelebb l�pett ur�hoz. - Ki? A n� kiss� hevesen, ijedten felelt. - Elfelejtetted mi t�rt�nt Asano kast�ly�n�l? - Asano kast�lya… -Sesshoumaru lassan felelt, �s nagyon komoly volt. -Sesshoumaru nagyurat el�sz�r az Asano kast�ly�n�l t�rt�nt heves dolgokn�l l�ttam meg… -- kicsit hallgattak, majd a n� fel�llt –Sesshoumaru nagy�r. - Nem eml�kszem semmi olyanra –a f�rfi v�lasza hideg volt. Elindult. Elment a n� mellett. Aki h�trafordult. - K�rlek, v�rj! A v�gyaidat akarom megval�s�tani! Sesshoumaru meg�llt, h�trasand�tott. - „V�gyakat” mondt�l? - �s ha a v�gyaid val�ra v�lnak, akkor elfogadod az �rz�seimet, amiket �rz�k? –A n�, ajk�n halv�ny, alig �szrevehet� f�lmosollyal, sz�ve el� emelte fuvol�j�t. - Ne l�gy ilyen ostoba! –Yaken er�szakosan a n� m�g� cs�rtetett. De csak a h�t�nak besz�lt. A kis gn�m nagyon ideges lett, d�h�sen kiab�lt –Egy egyszer� haland�, mint te, sosem fogja tudni kiel�g�teni Sesshoumaru nagy�r k�v�ns�gait! Ekkor egy h�v�s hang dermesztette meg. - Yaken, -Sesshoumaru h�traford�totta fej�t, d�h�snek t�nt –maradj csendben. A gn�m leveg� ut�n kapkodott. - �rtem. Sara elmosolyodott. Magabiztos elsz�nts�ggal hajtotta lejjebb fej�t. Kem�nyebb hangon sz�lalt meg. - B�rmi �ron teljes�tem Sesshoumaru nagy�r v�gyait. Sesshoumaru morrant egyet. Elford�totta tekintet�t. - T�gy, ahogy j�nak l�tod. - Igenis. A n� megfordult, �s siet�s l�ptekkel indult el. Mikor Sana� mell� �rt, nem n�zett r� a l�nyra, m�g csak tudom�st sem vett r�la, mintha ott sem lenne. Csup�n egy pillanatra meglass�totta l�pteit. Sana�t kifejezetten ideges�tette. � se n�zett r�. Yaken teljesen led�bbent. - Mi van vele? –Majd ur�hoz fordult –Nagyuram, mi volt azzal a haland�val? Sesshoumaru elindult. - Nem ember volt… --Yaken, s�t, m�g Sana� is meglep�d�tt –Szellem? Nem, ha eredetileg ember, akkor eleve rossz k�s�rlet lenne. - Micsoda?! –Yaken nem �rtette. Sana�nak nem tetszett, hogy a szellem megint mag�ra hagyta. Yaken nem is mert tiltakozni, mikor elindult, egyed�l. A b�kaszellem m�r tartott t�le el�gg� ahhoz, hogy meg se k�s�relje visszatartani. A l�ny ment, amerre a l�ba vitte. M�lyen elmer�lt gondolataiban. Arra a Sarara gondolt… �s arra, ahogy Sesshoumarura n�zett. Hogy mit mondott neki. Sana� megborzongott. Furcs�n �rezte mag�t… de nem akarta megtudni, hogy mi�rt. Ekkor ez�st�s f�nyg�mbre lett figyelmes, mely a f�k k�z� ereszkedett. A g�mb szertefoszlott. Sana� beugrott a bokrok k�z�, �s fel�bresztette maga k�r�l a v�d�pajzs�t, nehogy a szellem felfedezze. Sesshoumaru n�h�ny l�p�s ut�n meg�llt egy kiemelked�en hatalmas fa el�tt. Feln�zett r�. Sok�ig �llt ott, mozdulatlan. - Eml�kszel m�r? Sara alakja bontakozott ki a s�t�tb�l. Eg�szen m�s ruh�ban volt… mint valami harcos. Sana� szeme kerekre t�gult. A Tetsusaig�t tartotta a kez�ben… - Igaz, akkor a f�n�l pihent�l –a n� t�retlen temp�ban haladt a f�rfi fel�, aki nem mozdult. Majd meg�llt, nem messze t�le. –Sosem fogom elfeledni, mi t�rt�nt akkor r�gen… Addig azt hittem, senki sem olyan vonz�, mint te, �gy h�t tov�bb n�ztelek. Aznap, elmentem egy k�zeli mez�re, hogy vir�got szedjek neked, Sesshoumaru nagy�r. Abban az egyszer� dologban, leny�g�z�tt a hihetetlen boldogs�g, amit az okozott nekem… --hallgattak, de nem t�l hosszan –Ap�m er�szakoss�g�t nem lehet feledni. M�g �n sem esedezhetem eleget a tettei�rt. - A fuvola… --a n� kiss� meglep�d�tt. Sesshoumaru m�g mindig a fa lombj�ra meredt. –Abban az id�ben, egy fuvola hangj�t hallottam. - Igen… --a n� el�vette a hangszert –ez volt az a fuvola. L�gy szell� f�jdog�lt. Halk fuvolasz� k�s�rte a levelek zizeg�s�t. Sana� leny�g�zve figyelt. Sesshoumaru m�g mindig ugyan�gy �llt. Sara viszont le�lt a fa egyik gy�ker�re, s a hangszer�n andal�t� dallamot j�tszott. Hosszan eml�keztek. Majd a n� abbahagyta. Feln�zett. Maga el� meredt. - Nem sokkal k�s�bb… Asano kast�lya porig �gett. –Sara hangja gyenge volt, halov�ny, mint eddig is –Az, aki felgy�jtotta, az ap�m volt, Asano Soujyu. Elkezdett f�lni t�led �s meg�r�lt. Eld�nt�tte, hogy fel�geti a kast�lyt �s meg�li mag�t... Nincs sz�nd�komban okolni ez�rt, Sesshoumaru nagy�r. V�g�l is, az �n elmeileg le�p�lt ap�m oka volt az… Nem sokkal k�s�bb, csatlakoztam egy templomhoz, �s Buddha papn�je lettem. Im�dkoztam halott ap�m�rt, �s a kast�lybeli szolg�k�rt. Hab�r nemsok�ra –legyen az b�ntet�s vagy a Sors- Egy �jfajta betegs�g �ldozata lettem �s nyilv�nval�v� v�lt, hogy m�r nem h�zasodhatok… Meg�riztem az �rz�seim ir�ntad, Sesshoumaru nagy�r, de elk�sz�ntem ett�l az �lett�l. Azonban, akkor felt�nt Inuyasha. Mikor megl�ttam Inuyashat, eld�nt�ttem, ha az �letemet meghosszabb�thatn�k egy kicsit, azonnal, minden �rz�s n�lk�l, megszerezn�m a Tetsusaig�t, egyenesen Inuyasha kez�b�l... Ez a legkevesebb, amit tehetek, hogy j�v�tehessem ap�m tetteit… Akkor t�rt�nt, hogy sok k�l�nf�le l�ny jelent meg el�ttem... Nem t�tov�ztam. Gondolkod�s n�lk�l �tadtam a testem �s a lelkem a d�monoknak. Az er� v�gigfutott az ereimen… megszabad�totta a sz�vem �s a lelkem… �jj�sz�lettem. A n� befejezte. P�nc�lj�ba t�zte a fuvol�t. Sana� nem l�tta j�l, de… mintha egy pillanatra v�r�sen izzott volna fel a szeme… Sara fel�llt, kez�be vette a Tetsusaig�t. - Sesshoumaru nagy�r, nem fogadod el a neh�zs�geket, amiket elviseltem eddig is? Tett n�h�ny l�p�st a szellem fel�. Sesshoumaru morrant egyet. - Sz�val ez a te igazi val�d, nem igaz? A n� meglepve torpant meg. - „Igazi val�”? Mit �rtesz ezen, Sesshoumaru nagy�r? L�that�an nem �rtette. El�sz�r Sana� sem. De azt�n… a l�ny h�trah�k�lt. Sara szeme… piros volt. �m ekkor egy d�h�s hang szak�totta f�lbe Sana� tov�bbi gondolat�t. - Megtal�ltalak, te �tkozott! Inuyasha ugrott el� a f�k k�z�l. Sara g�nyosan elmosolyodott. - Inuyasha, huh? - Vasrombol� L�lekrabl�! Inuyasha Sarara t�madt, �m Sesshoumaru el� �llt, el�r�ntva a Toukijint, egy k�nnyed csap�ssal h�tral�kte �ccs�t. Inuyasha megp�rd�lt a leveg�ben, k�zre esett, majd m�g h�tr�bb l�kte mag�t, hogy a l�b�ra �rkezzen. F�jdalmas ny�g�ssel ny�lt bal v�ll�hoz. Karja b�n�n l�gott le. - Sz�val, te is benne vagy, Sesshoumaru? Sesshoumaru fenyeget�en, karj�t csap�sra k�szen, t�rd�t behajl�tva, mozdulatlanul �llt. - Ne pr�b�lj egy ujjal se hozz� �rni; --Sara el�gedetten mosolyogva figyelte, ahogy Inuyasha morog d�h�ben –ez nem a te gondod. - Nem �rdekel! Visszaszerzem a Tetsusaig�t! –ezzel Inuyasha felugrott, �s, a v�ll�b�l csurg� v�rrel meger�s�tett karmaival lecsapott –V�res Peng�k! V�r�s karmok sz�guldtak Sesshoumaru fel�, aki k�nnyed�n kiv�dte �ket a Toukijinnel, �m az egyik f�lrepattan� Penge lev�gta Sara jobb karj�t. A n� felny�g�tt. A csonkb�l hirtelen szellemek indultak Inuyasha fel�, r�csavarodva a f�lszellem test�re. Sara karj�nak hely�n most egy k�gy�szer� l�ny tekerg�dz�tt. - Ostoba vagy, Inuyasha –a n� hangja j�ghideg volt –Tetteid�rt r�szolg�lt�l a hal�lra. A „kar” kiny�lt. �m ekkor Sesshoumaru szabadulni pr�b�l� �ccse el� �llt, szembefordulva Saraval, leeresztett karddal. A n� megd�bbent. - Mi? - Ne mutass nekem t�bbet az ut�latos �nedb�l. Fenyeget� egyszer�s�ggel felemelte a Toukijint. Sara szeme kerekre t�gult. - Sesshoumaru nagy�r… --a hangja suttog�ss� halkult. Sesshoumaru er�teljes mozdulattal meglegyintette kardj�t, majd a n� fel� sz�kkent. Egyetlen mozdulattal kett�v�gta a t�r�keny testet. Sara f�jdalmas arccal fel�v�lt�tt… de nem teljesen a saj�t hangj�n. Test�b�l ezernyi szellem sz�llt szertesz�t. M�ly hang sz�lalt meg. - Sesshoumaru…! Sara feje lehanyatlott… majd sz�tv�lt, amint kiemelkedett bel�le egy szarvakkal �kes�tett, ocsm�ny arc. - Te mocsok! Most megmutattad az igazi arcod! –k�t szellem indult Sesshoumaru fel�, k�t oldalr�l. A f�rfi gyors mozdulattal elv�gta az egyiket, majd megfordult, hogy a m�sik is egy sikollyal k�t darabra essen. Sesshoumaru b�szk�n kih�zta mag�t, nem t�nt boldognak. - Te t�nyleg azt hitted, hogy nem leszek k�pes t�ln�zni a l�tszaton? Az agyaras l�ny felnevetett. - R�j�tt�l, Sesshoumaru. �gy van, ahogy mondtad, Sara volt a m�diumunk. Az igazi c�lpontunk te vagy, Sesshoumaru. Inuyasha legy�z�s�vel, �s a Tetsusaiga csalik�nt val� haszn�lat�val neked k�telked�s n�lk�l fel kell mutatnod...A terv�nk v�g�l sikerrel j�rt. Ekkor egy hatalmas, macskaszer� l�ny �rt f�ldet, pontosan Inuyasha m�g�tt. A h�t�n a f�lszellem bar�tai voltak. A szerzetes �s a szellem�rt� l�ny lepattantak r�la. A papn� nev�n sz�l�totta a k�zd� f�rfit. A szellemirt� eldobta bumer�ngj�t, mely lev�gta r�la a szellemeket. F�l�tt�k v�gtelen sz�m� d�mon lebegett. Ekkor a szerzetes l�pett el�re. - Inuyasha, menj h�tra! –azzal ler�ntotta jobb tenyer�r�l a gy�ngysort, �s hatalmas sz�l t�madt, mely a sikoltoz� szellemek had�t a f�rfi tenyere fel� sodorta, amihez hozz��rve a l�nyek elt�ntek. Sana� r�m�lten figyelte a jelenetet. A l�ny, mi egykor Sara lehetett, alig b�rta tartani mag�t, a test�b�l a szellemek a szerzetes tenyere fel� sz�guldtak. Inuyasha idegesen n�zett r�. - Miroku, ne szippantsd be a Tetsusaig�t is! - Tudom! –azzal a szerzetes gy�ngysor�val megint eltakarta tenyer�t, a sz�l el�llt. Inuyasha, bal v�ll�t fogva, fel�llt. El�g d�h�snek t�nt… Sara maradv�nyai arr�bb l�ptek. A papn� hirtelen felki�ltott. - V�rj, Inuyasha! Az a fuvola… - Mi�rt? –a f�lszellem h�trafordult. - Ez a fuvola, ami a h�lgyn�l volt, mikor a szent�ly kigyulladt! –a szerzetes h�trafordult. - Sz�val, azok a szellemek egyes�ltek abban a n�ben. - Igen! Inuyasha megr�zta mag�t. - Keh! Nincs m�s h�tra, el kell �t puszt�tani! �m a szellemek sokas�ga h�mp�lyg� folyamk�nt indult meg fel�j�k. Sana� agy�n egy pillanatra �tfutott a gondolat, hogy seg�t Inuyasha�knak, �m v�g�l figyelm�t m�gis Sesshoumarura ford�totta vissza. A sz�rny felnevetett. Szavait Sesshoumaruhoz int�zte. - A n� spiritu�lis ereje imm�r a mi er�nk r�sze lesz. �s mikor mi megszerezz�k a te er�d, mi teljes �rt�k� szellemm� v�ltozunk! - Se –Sesshoumaru nagy�r… A halk, gyenge hang hat�s�ra a szellemek �radata megsz�nt. Az agyaras szellem has�n egy f�nyes fej alakja t�nt fel. Sz�p szem�ben k�nnyek �sztak. Sana� fels�hajtott. Sara… - K�rlek, bocs�ss meg… - Hmm, maradj cs�ndben. Te most m�r puszt�n csak a r�sz�nk vagy. Miut�n az akaratod megsz�nik, nem csak leb�nulsz, hanem meg is halsz. - Mert nem voltam el�g er�s… Sok gondot okoztam neked Sesshoumaru nagy�r. - Argh, azt mondtam, cs�nd! –az agyaras sz�rnyeteg d�h�sen morrant r� a gyomr�n f�nyl� fejre. - Sesshoumaru… ha lehets�ges… -Sesshoumaru felapr�tott k�t szellemet –Ha lehets�ges… --Sara hangja megremegett –K�rlek, �lj meg engem ezekkel a d�monokkal egy�tt! Sara arc�t egy k�kes f�nycs�va v�gta el. A Toukijin… Sana� h�trat�ntorodott �lt�ben. Alig hallhat�an fels�rt. �m semmi sem t�rt�nt… csup�n a torz testb�l ism�t elindult a szellemek h�mp�lyg�, vis�toz� folyama. A sz�rnyeteg nevetett. - Ez haszontalan! Az a kard csakis gy�l�letet �s d�h�t tartalmaz. Ez nek�nk, akik s�t�t gondolatokb�l �l�nk, csak m�g t�bb er�t ad! Sehogy se �lhetsz meg, am�g a mi er�nket n�veled. Sesshoumaru ism�t lecsapott, �m most a l�ny karj�t vette c�lba, mely a v�g�s nyom�n elv�lt a testt�l, magasra rep�lt, majd a v�gtag szellemm� v�ltozott, �s visszasiklott. �m a k�zben tartott kard hegy�vel lefel� belef�r�dott a f�ldbe… nem messze Sesshoumarut�l. A f�rfi nem mozdult, csup�n r�sand�tott a fegyverre. Hirtelen r�zsasz�nes f�nyben f�rd� ny�lvessz� f�r�dott az el�tte �ll� sz�rnybe. Sana� l�tta, hogy a l�ny szellemeket k�ld a papn� fel�, aki a ny�lvessz�t kil�tte, �m nem tehetett �rte semmit. A szeme sark�b�l l�tta, hogy Inuyasha megv�di. Sesshoumaru kecses mozdulattal elrakta kardj�t. - Ha nem tudom haszn�lni a Toukijint, akkor… --P�r gyors, hat�rozott, m�gis nyugodt l�p�ssel a Tetsusaiga mellett termett. Kez�t r�kulcsolta a markolatra, mely ennek hat�s�ra k�kesfeh�r vill�mokat sz�rt. Sana� szeme kerekre t�gult az aggodalomt�l. –ez az egyetlen lehet�s�g. Sesshoumaru v�rt, mik�zben a vill�mok egyre vadabbul cik�ztak. Csak n�zte a fegyvert, mintha… mintha besz�lne hozz�. Majd kih�zta a kardot h�vely�b�l, amint egyel h�tr�bb l�pett. A kard hatalmas agyark�nt csusszant ki a szabadra. A f�rfi magasra emelte hegy�t. Szellemek sz�zai siklottak fel�. A vill�mok elt�ntek. Sesshoumaru v�rt egy pillanatot… A markolatn�l ism�t felszikr�ztak a vill�mok, amint lecsapott vele. S�rga f�ny em�sztette el a fel� sz�guld� szellemeket. A sz�rnyeteg fel�v�lt�tt. - Lehetetlen! A csap�s nyom�n a f�ldet izz�, k�p alak� m�lyed�s h�z�dott, sz�l s�v�tett, majd a kard p�r�gve belef�r�dott a f�ldbe, egyenesen Inuyasha el�. Sana� azonban agg�d� tekintet�vel csak Sesshoumarut figyelte. A f�rfi tenyere f�st�lg�tt. A l�ny oda akart rohanni, hogy meggy�gy�tsa… �m m�gsem tett semmit. Inuyasha a Tetsusaig�val megtiszt�totta az eget a marad�k szellemt�l. A nap ragyog� f�nybe vonta az �l�nk z�ldben csillog� erd�t. Sesshoumaru a tenyer�re meredt. Majd feln�zett. A nagy fa t�v�ben egy apr� test fek�dt. Sesshoumaru lassan odal�pett hozz�. Len�zett r�. Sara volt az. Alakja f�st�l�gve olvadt bele a talajba, lassan, f�jdalmasan lassan. Mellette ott hevert a fuvola. - Sz�val, v�gre szabad vagyok. –Sesshoumaru arca nem t�kr�z�tt �rzelmeket –Sesshoumaru nagy�r… k�sz�n�m neked. –Sara hangja elhalkult. Sesshoumaru felvette a f�ldr�l a fuvol�t, f�lt�rdre ereszkedett. –Nem visszakozom... mert, a v�g�n ... –a n� szeme megtelt k�nnyel, amint lassan s�llyedni kezdett –kinyilv�n�thattam az ... igazi �rz�seimet. Sara behunyta szem�t. Teste egy s�hajjal aranyl� porr� omlott. Sesshoumaru kicsit v�rt. Majd a fuvol�t a csillog� kupacba t�zte. Fel�llt. �s elment. Vissza se n�zett. Sana� el�sz�r el akart szaladni. M�lyen megrend�tette, amit l�tott… N�h�ny l�p�s ut�n azonban meg�llt. Lehajtotta fej�t. �rezte, amint egy forr� k�nnycsepp lust�n leg�rd�l az arc�n. Meg�rintette a nedves �sv�nyt, melyet maga ut�n hagyott. Visszan�zett a nagy f�ra. Az a n� szerette Sesshoumarut… �s a szellem m�gis rezzen�stelen arccal v�gzett vele… Sana� elmosolyodott. Vajon… �t is meg�ln�, ha arra ker�lne sor…? A l�ny nem mert v�laszolni mag�nak. �gy d�nt�tt, visszamegy a t�borhelyre. �m alig tett meg n�h�ny l�p�st, meg�llt. Megfordult, �s kilesett a bokrok k�z�l. Inuyasha�k m�r elmentek. Sana� futva elindult, Sesshoumaru ut�n. Mikor a fa k�zel�be �rt, meg�llt egy pillanatra. Az arany kupac felf�nylett. Sana� futott tov�bb. Hamarabb be�rte a szellemet, mint gondolta. Sesshoumaru megfordult, a gyors l�ptek zizeg�s�re a f�ben. Meglepve pislogott egyet. Sana�… A l�ny be�rte. Feln�zett r�. Tekintet�k hosszan �sszekapcsol�dott. Sana� m�lyen, a f�rfi aranys�rga szem�nek l�tsz�lagos ridegs�g�vel takarva, felfedezte a f�jdalom csillog�s�t. Halv�nyan, kedvesen r�mosolygott a szellemre. Megfogta a kez�t. Ott, ahol a Tetsusaiga markolata meg�gette, gyeng�den v�gigsim�totta. A seb bez�rult. Sok�ig �lltak �gy. Sesshoumaru kereste a n� pillant�s�t, �m az nem mert a szem�be n�zni. Egy�tt indultak el. A szellem egy pillanatra visszafordult. „Menj, �s j�tssz a fuvol�don, a M�svil�gon.” Enyhe szell� f�jdog�lt. Egy hatalmas, v�ns�ges v�n fa t�v�ben, egy aranyl� kupacban, egy fuvola �llt. Halk, szomor� dalt j�tszott rajta egy l�thatatlan k�z, amint a l�gy fuvallat lassan sz�tsz�rta a csillog� port, mely egy n� test�b�l sz�letett. Egy n�b�l, ki Sesshoumarut szerette.