1. rész: Visszatérés
2006.04.13. 14:05
Ez az első rész
Egy szép nyári napra virradtak Inuyashaék az ősi Japánban. Miroku Sangot fűzte, hogy legyen már végre a gyermekei anyja. Shipo Kiraraval fogócskázott. Inuyasha egy közeli fán szokása szerint duzzogott, mert Kagome már megint késik.
A hanyou nem értette, hogy miért nem jön már a lány, mert most éppen nyári szünet van náluk és így tanulnia, sem kell. Inuyashat lassan elöntötte a méreg, de ebben a haragban nagyon mélyen egy kis aggódás is volt. Sango és Miroku vagy egy órája fűzték a félszellemet.
- Inuyasha most azonnal elmész Kagoméért! - rivallt rá a szellemírtólány.
- Minek menjek utána úgyis mindig csak a baj, van vele.
- Inuyasha nem igaz, hogy ilyen idióta vagy. Csak Kagome látja az ékkő szilánkokat – oktatta ki Miroku.
Inuyasha nagy nehezen feltápászkodott és indult volna a kút felé, mikor megjelent Kagome.
- Kagome! – ugrott a lány nyakába Shipo – Miért csak most jöttél? Már nagyon hiányoztál.
- Sziasztok! Bocs, hogy késtem, de randim volt egy sráccal és túlságosan elhúzódott a séta a parkban. Olyan romantikus, figyelmes és kedves velem – áradozott Kagome. Sango erre csak nagyokat tudott sóhajtani.
- Ó Kagome te olyan szerencsés vagy, hogy ilyen barátod van – irigykedett a szellemírtólány. „Bárcsak Miroku lenne velem legalább fele ennyire figyelmes, akkor talán gyereket is szülnék neki. Sango térj már észhez Miroku egy szoknyavadász sosem fog velem rendesen viselkedni.”
Inuyashat lassan elöntötte a féltékenység. „Hú, ha megtalálom azt a fiút, akkor… akkor kitekerem a nyakát.”
Miroku látta, hogy Inuyasha mindjárt átmegy Kagome világába, hogy ellássa annak a fiúnak a baját, ezért inkább félrehívta, és nagy nehezen lenyugtatta.
- Inuyasha fejezd már be ezt az állandó féltékenykedést! Ha szereted Kagomét akkor, valld be neki!
- De nem szeretem te idióta!
- Jó van, na le ne harapd a fejem! Ha nem szereted, akkor ne féltékenykegy!
- Nem is vagyok féltékeny. Bizonyára csak képzelődsz.
- Ja, persze. Akkor menjünk vissza a lányokhoz.
|