Reggel mit mindig Inuyasha kelt fel legel�sz�r. Mikor l�tta, hogy m�g mindenki alszik ez�rt elment kiszell�ztetni a fej�t, mert tegnap t�rt�ntek egy kicsit �sszezavart�k. „Mi�rt lenn�k f�lt�keny arra a fi�ra, ha nem vagyok szerelmes Kagom�ba. Ennek nincs semmi �rtelme, hisz �n Kikyot szeretem. De Kagome sokkal kedvesebb, mint Kikyo. Kagome mindig mellettem volt, ha megsebes�ltem, vagy ha bajba ker�ltem. Te ostoba Miroku most mindent �sszezavart�l!” - �gy s�t�lt egy j� darabig Inuyasha. Mikor ment lefel� a dombr�l megpillantotta Kagom�t, aki a vir�gok k�zt aludt. „Vajon mit keres itt Kagome �s mi�rt nincs ott a t�bbiekkel? Milyen sz�p �gy. Tal�n m�gis �rzek valamit ir�nta?” – ilyen �s ehhez hasonl� gondolatokkal a fej�ben figyelte az alv� l�nyt. A semmib�l hirtelen egy csapat szellem csapott le Kagom�ra. Inuyasha nem t�tov�zott, egyb�l a l�ny v�delm�re kelt. A sz�lborda seg�ts�g�vel egy csap�sra elpuszt�totta a t�mad�kat, de figyelmetlen volt az egyik sz�rny megsebezte. Inuyasha nem nagyon t�r�d�tt s�r�l�s�vel, hanem odament Kagom�hoz �s megn�zte nem esett e semmi baja. „H�la az �gnek nincs semmi baja. Ez el�g furcsa fel sem �bredt a zajra, amit a Tessaiga okozott.” Kagome lassan kezdett �bredezni. - Inuyasha! Mit keresel itt? - Ezt ink�bb �n k�rdezhetn�m t�led. Mi�rt nem vagy a t�bbiekkel? Mi lett volna, ha valaki megt�mad, m�g alszol? Akkor nem tudott volna senki sem seg�teni neked. Kagome nagy csod�lkoz�ssal hallgatta Inuyasha szavait. „Inuyasha agg�dott �rtem? Ezt nem hiszem el biztosan, csak �lmodok.” Megcs�pte mag�t �s egy kicsit felszisszent a f�jdalomt�l. - Ezt meg mi�rt tetted? – �rtetlenkedett a hanyou. - Csak azt hittem, hogy �lmodok, de t�vedtem. - Mi�rt �lmodn�l hisz m�r �bren vagy. - Igen, csak egy kicsit furcs�lltam, hogy agg�dsz �rtem. - Tsz! Nem is agg�dtam, maximum az �kk�szil�nkok miatt. - Sz�val �gy! Inuyasha FEKSZIK! – Kagome ez ut�n sarkon fordult �s visszament Sango�khoz. „Hogy lehet valaki ennyire bunk�? Csak az �kk�vek �rdeklik. Miut�n Inuyasha is vissza�rt a t�bbiekhez folytatt�k �tjukat. Eg�sz nap mentek �s �kk� darabok ut�n kutattak. Inuyasha �s Kagome nem sz�ltak egym�shoz, mert a l�ny m�g mindig haragudott a hanyoura, az�rt amit reggel mondott. - Sango szerinted mikor fognak kib�k�lni? - Nem tudom. Tal�n egy kicsit kettesben kellene �ket hagyni. - Szerintem is. Tudod mit? Mondjuk azt, hogy kettesben szeretn�nk lenni – a szerzetes egy kicsit sunyin elmosolyodott. - Miroku! Mit k�pzelsz? (PUFF) - Kagome �gy hallom Miroku m�r megint kih�zta a gyuf�t. - Igazad van Shipo. M�r lenyugv�ban volt a nap mikor kis csapatunk let�borozott az erd� sz�l�n. - Miroku mi a baj? – k�rdezte agg�dva Kagome. - Jaj! Nagyon rosszul �rzem magam, f�j mindenem. (Mivel Miroku �s Sango azt tal�lta ki, hogy Miroku hirtelen lebetegszik. �gy Kagom�nak el kell mennie gy�gyf�veket szedni �s Inuyashat is, elk�ldik vele.) - J�l van Miroku akkor most, lefekszel �s pihensz! Shipo te menj �s hozz a k�zeli foly�b�l vizet! Sango te, meg gyere velem gy�gyf�vek�rt! - Kagome �n ink�bb Mirokuval maradn�k – �s Sango le�lt a fi� mell�. Erre a szerzetesnek felcsillant a szeme �s megfogta Sango fenek�t. - Te perverz diszn�! (PUFF) Miroku m�g ilyen betegen is csak erre tudsz gondolni. - J� Sango akkor maradj Miroku mellett. Akkor elmegyek egyed�l. - Kagome! Inuyasha veled mehetne. Inuyasha ugye elk�s�red? – mondta elhal� hangon a „beteg”. - Inuyasha velem akarsz j�nni? – k�rdezte kicsit f�lve Kagome. - Tsz! Elmegyek – mondta kedvtelen�l a hanyou, de legbel�l �r�lt neki, hogy kettesben lehet Kagom�val. A k�t fiatal lassan elt�nt az erd�ben.